Átláthatóságot hozhat az új szabályozás
Mérföldkőnek számít a multinacionális vállalatok átláthatósága és az adóelkerülés visszaszorítása szempontjából február utolsó hete. Az Európai Unió Versenyképességi Tanácsának csütörtöki ülése alapján ugyanis mintegy másfél év patthelyzet után úgy tűnik, hogy a tagállamok végül megszavazzák a multinacionális vállalatok ún. nyilvános országonkénti jelentéstételi kötelezettségének (public Country-by-Country Reporting; pCbCR) bevezetését.
A tanácsülésre a koronavírus-járvány miatt online került sor, így azon az EU-s döntéshozatali eljárásoknak megfelelően csupán egyeztettek a tagállami képviselők; a hivatalos szavazás írásban zajlik, csak március 3-án (szerdán) hirdetve végleges eredményt. A jelek ugyanakkor bíztatóak: a nyilvános kommunikáció alapján több tagállam, így például Szlovénia, Észtország, Lettország, és – az adózás és átláthatóság szempontjából nem kifejezetten a legjobb reputációjú – Luxemburg is változtatott a másfél évvel ezelőtti, a javaslatot akkor elutasító álláspontján.
De mit is takar a bonyolultan hangzó nyilvános országonkénti jelentéstételi kötelezettség, és miért van rá nagy szükség?
Az adóelkerülés nemcsak a multik sportja, de ők a világbajnokok benne
Jelenleg a multinacionális cégeknek nem kötelező nyilvánosságra hozniuk, hogy egy-egy olyan országban, ahol jelen vannak, hány alkalmazottjuk van, azok mivel foglalkoznak, mekkora bevételt érnek el, mekkora az adott országban végzett tevékenységükből eredő nyereségük, és ami a legfontosabb, hogy hol és mennyit adóznak.
Ezt a lehetőséget, és a nemzetközi adórendszerben nyitva lévő rengeteg egyéb kiskaput pedig a nagyvállalatok előszeretettel használják arra, hogy hatalmas vagyonokat rejtsenek el az adóhatóságok és a nyilvánosság kíváncsi szemei elől.
Hogyan? Az adóelkerülés egyik népszerű formája például az, amikor egy vállalat létrehoz egy céget egy kedvező adózású országban, ami a termékeihez kapcsolódó immateriális javakat (pl. különféle jogok) birtokolja, de az adott országban valójában nincsenek alkalmazottjai. A cégcsoport másik tagja pedig, aki a tényleges termelést végzi, átjátssza a saját nyereségének egy részét az adóparadicsomban lévő társának, aki már csak valami minimális adót köteles befizetni.
Milliárdok tűnnek el adózatlanul
Mekkora összegek tűnhetnek el így? A multinacionális vállalatok átlátható működésének hiánya, a továbbra is virágzó adóparadicsomok, és a nemzetközi adórendszer elavultsága miatt pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de óvatos becslések szerint is rengeteg pénzről beszélünk.
Az IMF és a Koppenhágai Egyetem kutatása szerint például a világ összes közvetlen külföldi tőke-befektetésének 38 százaléka – nagyjából 15 ezer milliárd dollár – nem is valódi befektetés, hanem adóelkerülés.
Az Európai Bizottság egyik 2019-es tanulmánya szerint 2004 és 2016 között az európai uniós országok összesen kb. 46 milliárd eurót, Magyarország pedig átlagosan 220 millió eurót vesztett el így – évente.
Miért probléma ez? Mert az elavult globális adórendszer, a transzparencia hiánya és a rossz szabályozások melegágyai a pénzügyi ügyeskedésnek, amely folyamatosan ássa alá a gazdasági rendszer fenntarthatóságát, és növeli tovább az egyenlőtlenségeket. A nagyoknak és az erőseknek kedvez, és magára hagyja a kicsiket. Nem az állampolgárok, a nagy többség, az ún. 99 százalék javát szolgálja, hanem a gazdag kevesekét, és tovább mélyíti a szakadékot az egyszerű polgárok és az adózni nem akaró szupergazdagok között.
A nagyobb átláthatóságot hozhatja el az új szabályozás
A multinacionális vállalatok nagyobb átláthatóságának megköveteléséért, és a mára elavult nemzetközi adórendszer újragondolásáért a civil szervezetek és független szakértők éppen ezért már évek óta kampányolnak.
A nyilvános országonkénti jelentéstételi kötelezettség bevezetése ennek csupán egy eleme, de mindenképpen hatalmas lépés az úton. Az új szabályozás olyan alapvető adatokba enged majd betekintést a nyilvánosság számára, amelyek alapján könnyebben lesz megállapítható, hogy eleget tesz-e az adott vállalat az adófizetési kötelezettségének, hogy valóban ott adózik-e, ahol a nyereségét megtermeli, vagy átcsoportosítja-e a bevételeit offshore területekre, adóparadicsomokba.
A Tanácsban most tárgyalt javaslat azonban messze nem tökéletes. Egyrészt csupán a 750 millió euró éves konszolidált bevételt meghaladó vállalatokra vonatkozna (azaz az OECD adatai alapján is csupán a nagyvállalatok kb. 10-15 százalékára), továbbá a beszámolási kötelezettség csak az Európai Unió területére, és az EU adóparadicsomokról nyilvántartott feketelistáján lévő országokra terjedne ki. Pedig – ahogyan azt korábban az Európai Parlament is javasolta – a minél nagyobb transzparencia kiterjesztése a vállalatok minél szélesebb körére jelentősen megkönnyíthetné egy-egy cég adótrükköző praktikáinak felderítését, növelve ezzel az adóbeszedés hatékonyságát és nem mellesleg a közbizalmat is.
Politikai akarat nélkül nem fog menni
A javaslat mostani, politikai szintű elfogadása azonban mindenképpen óriási lépés, és mérföldkő a sok-sok éves folyamatban.
A másfél évvel ezelőtti Versenyképességi Tanácsülésen feszült volt a légkör, és sokáig kétséges volt, merre billen el a helyzet. Akkor azok az országok, melyek szűk többséggel a javaslat ellen szavaztak, éppen azok voltak, melyek kedvező adózási feltételekkel csábítják magukhoz az óriásvállalatokat: Luxemburg, Málta, Ciprus, Írország, Lettország, Szlovénia, Észtország, Ausztria, Csehország, Horvátország és Magyarország is.
A politikai erőviszonyok azonban azóta több országban is módosultak, néhány ország pedig úgy tűnt jobb belátásra tért, így az EU jelenlegi portugál elnöksége újra napirendre tűzte a kérdést.
Magyarország azonban a jelek szerint kitart, és továbbra sem támogatja a javaslatot.
Az persze, hogy a magyar kormány valójában előszeretettel tartja szem előtt és szolgálja ki a multinacionális vállalatok érdekeit, nem újdonság.
A külföldi tulajdonú nagyvállalatok ugyanis a magyar társaiknál kevesebbet adóznak itthon (a legnagyobbak egyenesen alig), arányaiban mintegy másfélszer több adókedvezményt kapnak, és az egyedi kormánydöntésekkel odaítélt támogatásokkal is ők járnak jobban – még a hazai kis-és középvállalkozásokat padlóra küldő koronavírus által sújtott időkben is.
Bár folyosói pletykák alapján számítani lehetett rá, hogy ez alkalommal át fog menni a javaslat, az ülésen akadt egy kellemes meglepetés is. Luxemburg – amely az alig pár hete OpenLux néven kirobbant legújabb adóbotrányt szolgáltatta – nyilatkozatok szerint tartózkodó álláspontot fog elfoglalni, magára hagyva Ciprust, Máltát, Írországot, Horvátországot, Csehországot, Svédországot és Magyarországot az ellenzők egyre szűkülő csoportjában.
A Versenyképességi Tanács ülésével azonban még nem tettünk pontot a folyamat végére. A javaslat a miniszterek döntése után visszakerül egy, az Európai Parlamenttel és az Európai Bizottsággal közös egyeztetésre. A pontos szabályozás majd csak ennek a folyamatnak a végére válik véglegessé, feltehetőleg hónapok múlva.
Fotók: Eurodad