Az alacsony jövedelmű országok lakói számtalan kihívással néznek szembe: kizsákmányolással, bizonytalan munkakörülményekkel és lakhatással, környezetszennyezéssel és a természeti források kiapadásával. Egyre többször találkozunk hasonló problémákkal a fejlett országokban is, és úgy tűnik, hogy a megfelelő életkörülmények az uralkodó gazdasági modell keretein belül nem mindenki számára elérhetőek.
Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy napjaink nagy kihívásai – a migráció, a klímaváltozás, az erőforrásaink kiapadása – csak globális szinten kidolgozott megoldásokkal győzhetők le, melyeket helyi szinten kell megvalósítani. Új módszerek mindig voltak, munkajogi mozgalmaktól kezdve a társadalmi vállalkozásokig, sokszor egyedüli opcióként. Újabban azonban innovatív, működőképes alternatívákkal próbálják bebizonyítani, hogy lehetséges a szolidaritáson alapuló fenntarthatóság, egy újfajta gazdaság kialakítása.
A kapitalizmusra adott alternatívák egyre nagyobb számban bukkannak fel, és egyre több emberhez jutnak el. Bár a szolidáris gazdaság eszméje évszázadokra nyúlik vissza, a fogalom az elmúlt pár évtizedben egy új virágkorát éli, és mára már egyfajta alulról jövő mozgalommá is vált, olyan alapértékekkel, mint az emberközpontúság, kölcsönösség, egyenlőség, kooperáció.
Az ilyen, a szolidaritáson alapuló kezdeményezésekre jó példák a ház- és kertprojektek, fogyasztói-termelői közösségek, helyi cserekereskedelmi rendszerek, adományboltok, nyílt forrású projektek, repair cafék és még számtalan más projekt. Ezek a helyi kezdeményezések virágoznak, egyre többen tekintenek rájuk úgy mint életformára, ami jól mutatja, hogy a szolidáris gazdaság valódi változást, és egy olyan gazdaságot képest generálni, amely mindannyiunknak javára válik.
