A világ összes közvetlen külföldi tőkebefektetésének (foreign direct investment – FDI) 38 százaléka – nagyjából 15 ezer milliárd dollár – nem valódi befektetés, hanem adóelkerülés. Konkrétabban olyan pénzügyi tranzakció, amelynek a célja, hogy multinacionális cégek olyan leányvállalatokon keresztül folyassák át a bevételüket, amikre alacsonyabb adóterhek hárulnak, mint az anyavállalat gazdasági tevékenységének helyszínén – ez derült ki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Koppenhágai Egyetem kutatásából, amit ugyan még nem publikáltak, de egy rövidített verzióját már közzétették nemrég.
15 ezer milliárd dollár nagyon sok pénz, ez nagyjából annyi, mint Kína és Németország GDP-je együttvéve: a fantom tőkebefektetések aránya ugyanakkor még úgy is 7 százalékpontot emelkedett 2010-hez képest (31-ről 38 százalékra), hogy ebben az időszakban végig napirendben volt a világban a globális adóelkerülés elleni harc. Ez önmagában is jelentős emelkedés, azonban az még elképesztőbb, hogy a fantom befektetések ezzel a tempóval lehagyták a valódi befektetések növekedési tempóját ebben az időszakban.
A tanulmány szerint a közvetlen külföldi tőkebefektetések alapesetben nagyon hasznosak: munkahelyeket teremtenek, növelik a termelékenységet és hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez. Az adóelkerülési célból egy országba hozott fantom tőke ugyanakkor nem ezt a célt szolgálja. Ez nem más, mint pénzügyi és adóügyi trükközés, ami azon kívül, hogy növeli az egyenlőtlenségeket és tisztességtelen előnybe hozza a már amúgy is sikeres cégeket a világpiacon, eltorzítja a hagyományos statisztikákat, és ezzel megnehezíti a nemzetközi gazdasági integráció témájának kutatását is.
A tanulmány szerint a világ fantom tőkéjének nagyjából fele van jelenleg jogi értelemben Luxemburgban és Hollandiában, és az összes ilyen befektetés 85 százaléka összesen 10 országban koncentrálódik. Az említett két országon kívül jelentős offshore központnak számít Hong Kong, a Brit Virgin-szigetek, Bermuda, Szingapúr, a Kajmán-szigetek, Svájc, Írország és Mauritius is.
Egészen brutális, hogy a tanulmány szerint a 600 ezres lakosságú Luxemburgban annyi közvetlen tőkebefektetés van, mint az Egyesült Államokban, és jóval több, mint Kínában. Luxemburgban összesen 4 milliárd dollárnyi ilyen befektetés van, ami lakosságarányosan 6,6 millió dollárt – nagyjából 2 milliárd forintot – jelent fejenként.
A tanulmány alapján egyértelmű az összefüggés: minél alacsonyabb egy adott ország a társasági adó kulcsa, annál magasabb a fantom tőkebefektetések aránya. A fantom befektetések globális szintjének emelkedése mögött egyébként eléggé eltérő trendek vannak: amíg például az Egyesült Királyság 2009-hez képest 2017-re 3-ról 18 százalékra nőtt a fantom befektetések aránya, Belgiumban és Svédországban 30 százalékról 10 százalék alá csökkent ugyanez az arány.
Bár a teljes tanulmányt még nem publikálták, a Financial Times cikkében már szerepel egy olyan ábra, ami a végleges verzióból származhat. Ez azért is különösen érdekes, mert Magyarország is szerepel rajta a legtöbb fantom befektetést fogadó országok listáján 14. helyezettként.
Az, hogy Magyarországra nemzetközi cégek bizonyos pénzeket csak azért hoznak, hogy azokat más országokban kivonják az adózás alól, eddig is ismert volt. Még a kormánypárti európai parlamenti képviselők is elfogadták az Európai Parlament (EP) bizottságának a jelentését, ami szerint Magyarország adóparadicsom-szerűen működik. De nem csak az EP bizottsága szerint adóparadicsom Magyarország: a Tax Justice Network idén tavasszal közzétett Corporate Tax Haven indexe alapján Magyarország a huszadik legfontosabb adóparadicsom a nagyvállalatok számára.
Amellett, hogy rövid távon profitál belőle – például mikor egyetlen multi adója miatt van meg egy évben becélzott költségvetési hiány -, Magyarország bizonyos szempontból elég rosszul is jár az offshore miatt: Gabriel Zucman és szerzőtársainak kutatása alapján ugyanis a Magyarországon az egyébként uniós szinten rekordalacsony társasági adóalap negyede esik ki a költségvetésből évente annak következtében, hogy nagy cégek nem itt adóznak a helyi gazdasági tevékenységük után. A G7.hu korábbi becslése alapján csak a Facebook és a Google a Google hat év alatt 17 milliárd forinttal rövidítette meg Magyarországot.
A Valutalap kutatásának eredményei azért is különösen aktuálisak, mert a leggazdagabb országok körében egyre több szó volt az utóbbi időszakban az offshore elleni lépések szükségességéről, ugyanakkor komoly érdekellentétek is vannak a leggazdagabb országok között, ami megnehezíti a probléma megoldását.
Legutóbb abból lett ilyen konfliktus, mikor Franciaország július elején olyan törvényt fogadott el, ami alapján a nagy amerikai multinacionális techcégeknek, például a Google-nak, a Facebooknak, az Amazonnak és az Apple-nek három százalékos adót kell fizetniük a Franciaországban keletkezett árbevételük után.
Robert Lightizer az Egyesült Államok kereskedelmi főképviselője egyből vizsgálatot ígért a francia adó jogszerűségét illetően, Donald Trump elnök pedig azzal fenyegetőzött, hogy az USA megadóztatja a francia borokat. Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter viszont azzal vágott vissza, hogy az Franciaország szuverén joga, hogy megadóztasson egy országhatárain belül bevételt realizáló céget. Emelett pedig azt ajánlotta az amerikaiaknak, hogy amikor a francia adóra gondolnak, jusson eszükbe, hogy Franciaország nyitott lenne egy digitális platformok adóztatását szabályozó nemzetközi egyezmény megtárgyalására és elfogadására. Az üzenet tehát egyértelmű, az OECD-ben pedig egy ideje már dolgoznak egy ilyen terven, amit a Financial Times szerint jövőre mutatnak majd be.
Ahogy arra egyébként a témával foglalkozó egyik legaktívabb közgazdász, Gabriel Zucman kutatásai is rámutattak, a globális gazdaság egyik legigazságtalanabb jelenségének, az offshore-nak a léte nem szükségszerűség, és nem a globális gazdaság működéséből következik. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az országok egyszerűen felhagytak azzal, hogy megadóztassák a nagy multinacionális cégeket, és valójában csak politikai akarat kérdése lenne, hogy a világ legnagyobb cégeire is ugyanolyan szabályok vonatkozzanak, mint a kisebbekre.
Alex Cobham, a Tax Justice Network vezérigazgatója a tanulmányt kommentálva a Financial Timesnak azt mondta, a válság utáni időszakban a költségvetési és politikai tényezők hatására az a jelenség, hogy a nagy cégek a profitjaikat alacsonyabb adókulcsokkal rendelkező országokba viszik, még csak jelentősebbé vált. Cobham szerint ez a jelenség a globális gazdaság egy kevésbé jelentős jellemzőjéből mára szinte rendszerszervező elvvé vált. Azt is hozzátette azonban, hogy az eddig megvalósított reformok bizakodásra adnak okot, ugyanis a profitot ott adóztatják meg, ahol az keletkezik, és egy rendszerszintű problémára szerinte ez a rendszerszintű válasz.