Budapest egy nyüzsgő méhkas komplex közösségi közlekedési hálózattal. A buszokra, metrókra, trolikra, villamosokra naponta megközelítőleg 3,3 milliószor szállnak fel és le az utasok. Egy év alatt a BKK járatait több mint 1,2 milliárdan veszik igénybe, de jelentős eltérések vannak abban, ki, hogyan használja a közösségi közlekedést. Számos nemzetközi nagyváros után a közelmúltban Budapesten is hiánypótló felmérés készült arról, hogyan térnek el a férfiak és a nők közlekedési szokásai.
A tanulmányt, mely a KTI Közlekedés és Mobilitás Tudományos Folyóirat legutóbbi számában jelent meg, Kimmer Diána készítette. A BKK Budapesti Közlekedési Központ senior mobilitástervezési munkatársa azt vizsgálta, milyen okból, módon és mennyit utaznak a nemek tagjai, illetve beszámolt arról is, a levont következtetések hogyan jelennek majd meg a felülvizsgálat alatt álló Budapesti Mobilitási Tervben (BMT). Ez az első olyan budapesti elemzés, ami a legegyszerűbb összefüggéseken túl, ok-okozati kapcsolatokat vizsgál a nem és a közlekedési módok használata között.
Más célból és máshogy közlekedünk
A felméréshez kérdezőbiztosok 2021. október 13-15. és október 20-22. közötti napokon összesen 5248 embertől kérdeztek arról, hogy milyen módon, okból és messzire utazott a korábbi napon. A 12947 utazásról kapott információk alapján kiderült, hogy Budapesten is érvényesülnek a nemzetközileg megfigyelt trendek, azaz:
Mind utazásszámban, mind kilométer alapon a nők többet használják a közösségi közlekedést és többet gyalogolnak, míg a férfiak többet használják autójukat és többet kerékpároznak
A legfeltűnőbb különbség az autózási és közösségi közlekedési szokások között figyelhető meg.
- Utazásszám alapon a nők a férfiaknál 9 százalékponttal használják többet a közösségi közlekedést és 13 százalékponttal kevesebbet autóznak.
- Utaskilométer alapon a nők 16 százalékponttal többet használják a közösségi közlekedést, és ugyanígy 16 százalékponttal kevesebbet használnak személygépjárművet.
De nem csak az utazás módja, az utazások célját tekintve is számottevő különbségek vannak a nők és a férfiak mobilitása között.
- A nők 57 százalékkal több utat tesznek meg utazásszám alapon gyermekgondozás céljából és majdnem kétszer annyi utat vásárlási célból.
- Kilométer alapon a nők gyermekgondozás céljából 40 százalékkal több utat tesznek meg, míg vásárlás céljából 41 százalékkal több utat tesznek meg mint a férfiak.
- Mind a gyermekgondozási célú utak, mind pedig a vásárlási célú utak esetén elmondható, hogy a nők több ilyen utat tesznek meg (mind darabszám mind volumen tekintetében), a férfiak ugyanakkor egy-egy út alkalmával hosszabb távot tesznek meg.
- A hozzátartozókhoz kapcsolható utazások esetében nincsen nagy különbség a két nem között.
- A munkába járás esetében utazás számban nagyon hasonló a két nem mobilitása, viszont utas kilométerben a férfiak ismét hosszabb távokat tesznek meg. A nőknél ez általában 7 a férfiaknál pedig 9,2 kilométer.
Mint arra a kutatás készítője rámutatott, az utóbbi adat, a külföldi szakirodalom eredményeihez hasonlóan, azt sugallja, hogy a nők mobilitásukat tekintve is korlátozottabban férnek hozzá a munkaerőpiaci lehetőségekhez, mint a férfiak. Ezen okoknak, illetve ezek következményeinek a feltárása Kimmer Diána szerint további társadalmi kutatások témája lehet.
Külön érdekesség, hogy a tanulmány külön elemezte az autóhasználati szokásokat és azt találta, azokban nagyobb szerepet játszik az utazó neme, mint a megtett táv vagy az utazás célja. Ez arra enged következteti, hogy a személygépjármű-használat okai között elsősorban nem a kényelmi faktor szerepel, hanem a nemhez köthető társadalmi beidegződések.
Kisebb mobilitás, kevesebb lehetőség
A világ lakosságának napjainkban több mint fele (55 százalék) él városokban, ami nagyjából 4,5 milliárd embert jelent. 2050-re becslések szerint ez az arány eléri a 68 százalékot. Noha a városban élők nagyjából fele nő, szempontjaik, tapasztalataik a történelem során nem azonos mértékben, vagy egyáltalán nem jelentek meg a várostervezésben. Ennek eredményeként, sok esetben a mai napig kevésbé tudják kiaknázni a lakókörnyezetükben rejlő potenciált, mint a férfiak, holott, ideális esetben a város minden tere és minden eszköze mindenki számára használható kéne, hogy legyen.
A közlekedési szokásainkat nagyban befolyásolják a bennünket meghatározó szocio-demográfiai attribútumok és kialakult szokások – olvasható a budapesti közlekedéssel foglalkozó elemzésben. A tanulmány rámutat, hogy jelentősen különbözik egy ember utazási lánca az egyes életszakaszaiban, élethelyzeteiben, például a gyermeke születése után, idős vagy beteg családtagok gondviselése következtében, vagy költözés esetleg munkahelyváltás során. Utazásainkra azonban nem csak az alapvető, az utazás célját vagy kiindulópontját megváltoztató tényezők vannak hatással, hanem a lakóhelyünk környezete, a jövedelmünk és a nemünk is.
Az utóbbi időben számtalan nemzetközi kutatás mutatott rá a férfiak és a nők közötti eltérő mobilitási szokásokra. Egy tavaly publikált tanulmány például, amely Argentínát, Brazíliát, Chilét, Paraguayt és Uruguayt vette górcső alá szintén ugyanazokra a mintázatokra bukkant mint a budapesti közlekedésről készült elemzés, azaz, hogy a nők a férfiaknál többet gyalogolnak, ritkábban utaznak autóval és kevesebbet bicikliznek.
Nemrég Eva Kail, gender szemléletű várostervezés nemzetközileg elismert szakértője beszélt a DemNetnek egy interjú keretében arról, hogy Bécsben először 1991-ben nézték meg nemekre bontva a város lakosainak közlekedési szokásait. A felmérés rávilágított arra, hogy a gyalogosan megtett utak háromnegyedét nők, míg az autós utak háromnegyedét férfiak teszik meg és ez a felfedezés jelentős szerepet játszott abban, hogy idővel új, inkluzív szempontok honosodtak meg a várostervezésben.
De megemlíthetjük Buenos Airest, Mexico City-t, vagy Los Angelest, ahol szintén jelentős figyelmet fordította arra az elmúlt időben, hogy megértsék és feltérképezzék a nők és a férfiak eltérő közlekedési szokásait valamint az ezeket meghatározó tényezőket és ezek figyelembevételével hozzálássanak a városokon belüli közlekedési hálózatok „gender mainstreaming” szempontú átalakításához
A „gender mainstreaming” kifejezést az Európa Tanács 1998-ban a következőképpen fogalmazta meg:
A szakpolitikai folyamatok (újra)szervezése, javítása, fejlesztése és értékelése annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontja minden szinten és minden szakaszban beépüljön említett szakpolitikákba.
Budapest esetén a 2019-ben elfogadott, 2030-ig szóló Budapest Mobilitási Terv jelenleg szinte nem tartalmaz olyan részeket, ami a férfiak és a nők eltérő mobilitási szokásai felől fogalmazna meg intézkedéseket, projekteket, holott – mint azt az elemzés készítője jelezte – a nem igenis nagyban meghatározza közlekedési szokásainkat. Sokszor máshogy és más célból közlekedik Budapesten egy férfi és egy nő, és ezeket a különbségeket egy hosszú távú stratégiai tervnek is szem előtt kell tartania. Az elemzés szerzője nyomatékosította, a „gender mainstreaming” értelmében nincs szükség külön kizárólag nőket érintő intézkedésre, de a nőket érintő szempontokat minél több intézkedés során meg kell jeleníteni.
A DemNet üdvözli a megszületett elemzést és minden olyan kezdeményezést, amelynek célja, hogy az állampolgárok szempontjainak, tapasztalatainak, igényeinek figyelembevételével minél élhetőbb települések jöjjenek létre. Ebben nagy segítséget jelenthetnek a részvételiségen alapuló eszközök.
Borítókép forrása: Pexels
A cikkben szereplő kép forrása: Pexels