Mit tekintük közügynek és mi akadályoz meg minket abban, hogy részt vegyünk ezek alakításában? – ezekre a kérdésekre keresi a választ a DemNet legújabb kutatása. Az izgalmas, társadalmunkat gyökeresen érintő kérdést, Magyarországon tudomásunk szerint először, az úgynevezett photovoice (fotóhang) kvalitatív kutatási módszerrel igyekszünk feltárni.
Nagyítás: Pillanatképek mindenkit érintő problémákról, megoldásokról, lehetőségekről és korlátokról – ez a címe a kutatásnak, melyben három 20 fős csoport vesz részt három különböző településről (Miskolc, Budapest, Örkény). A csoportok közül egy vegyes összetételű, azaz változatos hátterű és korú nőkből és férfiakból áll, egy kizárólag nőkből áll, míg egyet a roma közösség tagjai alkotnak. A toborzásával a Medián közvélemény-kutató cég volt megbízva. A résztvevők véletlenszerűen lettek kiválasztva, de olyan módon, hogy biztosítva legyen, a fókuszcsoportok tagjai változatos háttérrel rendelkeznek.
A kutatáshoz használt fotóhang módszer – melyet Caroline C. Wang, a Michigani Egyetem professzora fejlesztett ki a 90-es években – a fotográfia és a fókuszcsoportos beszélgetések kombinációját használja. A résztvevők saját adatokat készítenek (jelen esetben fotókat) és elemeznek, annak érdekében, hogy részletes, többszintű megértést szerezzenek bizonyos jelenségekről (jelen esetben az állampolgárok közügyekhez fűződő kapcsolatáról). A módszer célja, a résztvevők tapasztalatainak, érzéseinek, azok vizuális reprezentációinak és jelentéseinek kritikus feltárása fókuszcsoportos beszélgetéseken keresztül, illetve, végül, ezeknek a tapasztalatoknak a bemutatása szélesebb körben. (Fitzgibbon & Healy, 2017).
Mi a kutatás menete?
Minden csoporttal két egész napos beszélgetést szervezünk saját településükön. Az első alkalommal facilitátorok segítségével azt kezdjük el körüljárni a jelenlévőkkel közösen, mit tekintenek közügynek, mely tényezők hátráltatják, illetve segítik őket abban, hogy részt vegyenek a közügyek alakításában, mi gátolja a közösségi cselekvést.
Még ugyanazon a napon, a jelenlévők egy rövid fotós képzésben részesülnek: profi fotós mesél nekik arról, hogyan kell használi analóg gépeket. A technikai tudnivalókon túl a szakember beszél arról is, milyen jogi, etikai korlátai vannak a fényképezésnek.
Ezt követően minden résztvevő kézhez kap egy egyszer használatos fényképezőgépet, amellyel 26 képet tud készíteni. Az a feladatuk, hogy a workshopot követő napokban lefotózzák a környezetükben azokat a dolgokat, helyszíneket, élethelyzeteket, amelyek összefonódnak számukra a közügyekkel, amelyek kifejezik érzéseiket, gondolataikat a témával kapcsolatban.
A gépeket ezek után összegyűjtjük, előhívatjuk a képeket, majd borítékban visszajuttatjuk a résztvevőkhöz a fotókat. Fontos megjegyezni, hogy a begyűjtött fényképezőgépeken nem nevek, hanem azonosítók szerepelnek biztosítva a csoport tagjainak anonimitását.
Ezek után kerül sor a második fókuszcsoportos beszélgetésre. Ide már minden résztvevőnek el kell hoznia azt a három-négy képet, amely úgy érzi, hogy a legjobban sikerült. A csoport tagjai a facilitátorok segítségével közösen beszélik meg, ki, miért éppen azt örökítette meg, ami a képén, képein látható és azt is, milyen érzéseket, gondolatokat váltanak ki belőle a többiek fotói.
Egy kép többet érhet ezer szónál
Felmerülhet a kérdés: Miért nem elég, ha szóban mesélnek a kutatás résztvevői tapasztalataikról, érzéseikről? A válasz erre az, hogy a photovoice jóval gazdagabb lehetőséget biztosít arra, hogy megértsük egymás valóságát. A kutatási módszer révén a résztvevők azonosítják és reflektálnak a közösségük problémáira, erősségeire, a fotók feldolgozása pedig alkalmas arra, hogy párbeszédet indítson el a közösséget érintő problémákról. Fontos szempont, hogy a photovoice kutatásban, szemben más, hagyományosabb kutatási módszerekkel, a résztvevők maguk is társkutatókká válnak, hiszen ők készítik és értelmezik a fotókat a kutatók számára.
Manapság szinte mindenkinek a zsebében ott lapul a mobiltelefon, amely tökéletesen alkalmas jó minőségű képek készítésére. Elsőre ezért talán az is furcsának tűnhet, hogy a kutatás résztvevőknek eldobható fényképezőgéppel kell dolgozniuk. A döntés azonban több szempontból is indokolt: az egyszer használatos fényképezőgépek és a korlátozott számú filmkocka arra ösztönzi a csoportok tagjait, hogy alaposan végiggondolják, mit örökítenek meg, hogy mennyiségi helyett minőség képeket készítsenek. Ezen kívül az egyszer használatos szerkezetek szavatolják, hogy minden résztvevő egyenlő feltételekkel áll neki a feladatnak. Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy a folyamat közben új tudásra tesznek szert a résztvevők, hiszen megtanulják alapszinten, hogyan kell analóg gépekkel fényképezni.
A cél nem az, hogy esztétikailag tökéletes képek készüljenek! A photovoice a résztvevők által készített fényképeket és narratívákat gyűjti össze, hogy a tapasztalatokat gyakorlati tudássá alakítsa.
Mi van? Mi lesz?
Szeptember folyamán elkezdődtek a workshopok, melyek tervek szerint október közepéig befejeződnek. A kutatás végén a képek egy részéből terv szerint fotókiállítást szervezünk – ennek részleteivel hamarosan jelentkezünk!.
A projektben együttműködő partnerünk a Magyarországi Facilitátorok Egyesülete és az ELTE kutatói, fotós szakmai mentora pedig Turay Balázs és Zerinváry Barbara.