Ki fizet adót Közép-Kelet-Európában?
Hogyan adóznak a legnagyobb vállalatok Közép-Kelet-Európában? Kik fizetnek adót Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban, Lettországban, Szlovéniában és Bulgáriában? A DemNet Alapítvány ezekre a kérdésekre kereste a választ a londoni Finance Uncovered oknyomozó újságíróival és a vizsgált országokban az adóigazságosság témájával foglalkozó civil szervezeteivel közös tanulmányban.
Míg az elmúlt években kirobbant adóelkerüléssel kapcsolatos botrányok (LuxLeaks, Panama Papers), Európa bizonyos részein jobban mozgósították a társadalmakat, sorra jelentek meg óriásvállalatok adómegnemfizetési gyakorlatait feltáró jelentések és cikkek, a közép-kelet-európai országokban kisebb visszhangot vert a jelenség. Pedig az adóelkerülés egy mindenkit érintő, globális kihívás, hiszen az így kieső bevételek minden állam költségvetéséből hiányoznak, az eddig feltárt ügyek pedig a jelenség valódi volumenének csupán töredékét tették láthatóvá.
Közép-Kelet-Európa
Éppen ezért nagyon fontos volna, hogy a Közép-Kelet-Európai régió is intenzívebben részt vegyen az adóigazságosság témájáról szóló diskurzusban. A képet árnyalja, hogy a régió országai számára politikai függetlenségük elnyerése óta gazdaságpolitikai prioritás a külföldi tőkebefektetések bevonzása. Az emellett gyakran elhangzó érvek jellemzően a tőkebeáramlás, a munkahelyteremtés és a regionális fejlesztések felgyorsulása.
Mindeközben a jelentésben vizsgált országok társasági adóból származó bevételei Csehország kivételével minden esetben alacsonyabbak az OECD átlagnál. A jelentésből az is kiderül, hogy az így kieső bevételt a legtöbb országban magánszemélyekre háruló adóterhekkel (pl. SZJA) kompenzálják, az ebből származó adóbevételek pedig minden ország esetében nagyobb arányban járulnak hozzá az országok GDP-jéhez, mint a vállalatok által befizetett adók.
Emellett arra a kérdésre is választ kapunk, hogy milyen arányban veszik ki részüket a vizsgált országok adóterheiből a legnagyobb vállalatok, valamint a magánszemélyek: a jelentés rámutat, hogy mind az OECD átlagot tekintve, mind a vizsgált államokban hatalmas szakadék tátong a vállalatoktól illetve a magánszemélyektől származó adóbevételek között. A jelentésből világosan látszik az is, hogy míg a vállalati közteherviselés Csehország kivételével mindenhol alacsonyabb, a fogyasztást terhelő adók minden vizsgált országban magasabbak az OECD átlagnál.
Magyarország, a régió adóparadicsoma
A helyzet Magyarországon sincs másképp. A jelentés Magyarországról szóló fejezetéből kiderül, hogy az ország tíz legnagyobb vállalata 2015-ben a törvényben megszabott, adóalaptól függően 10 vagy 19%-os társasági adó mellett, mely azóta egységesen 9%-ra csökkent, a profitja után átlagosan kevesebb, mint 0,5%-ot adózott.
Az országelemzés rámutat arra is, hogy míg Magyarországon 2015-ben a tizenegy legnagyobb vállalat bevétele összesen a magyar GDP 25%-át teszi ki, addig az ország összes társasági adó-bevételének mindössze 2%-át adja az általuk befizetett adó.
Összességében elmondható, hogy a vállalatok számára biztosított kedvező adózási feltételeknek megvan az ára. A vállalatoktól származó alacsony adóbevételek egyenlőtlen helyzetekhez vezetnek és azt eredményezik, hogy az állampolgároknak kell nagyobb terheket vállalniuk, hiszen amennyiben a bevételek nem a vállalatoktól származnak, a kormányoknak más eszközökhöz kell nyúlniuk. A tanulmányból kiderül, hogy a vizsgált országokban a vállalatok arányaiban kevesebb adót fizetnek mind az állampolgárokhoz, mind az OECD átlaghoz képest, az állampolgárokra pedig magasabb közvetlen adóteher hárul a személyi jövedelemadó formájában, és magasabb adóterhet jelentenek a termékeket és szolgáltatásokat terhelő közvetett adók is.
A tanulmány ajánlásokat is tesz. A nagyobb transzparencia, nyilvános regiszterek elérhetővé tétele amellett, hogy növelné a nyilvánosság szerepét, nagyban hozzájárulna a titkos adómegállapodások feltárásához. Az országonkénti nyilvános beszámolási kötelezettség bevezetése megkönnyítené a profit egyik adózási fennhatóságból a másikba történő mozgatásának feltárását, a lefelé irányuló szabályozási verseny megakadályozására pedig jó eszköz lehet a kelet-közép-európai államok elköteleződése a Közös Konszolidált Társaságiadó-alap (KKTA) mellett. Ezen kívül fontos lépés lenne a negyedik pénzmosás elleni európai uniós irányelv kiegészítése a vállalatok tényleges tulajdonosainak megismerésére, melyet 2017 február 28-án az Európai Parlament el is fogadott.
A vizsgálat forrásai
Az adóigazságosság tanulmányban felhasznált országadatok az OECD éves statisztikai adatbázisaiból származnak, illetve Bulgária és Lengyelország esetében az országok pénzügyminisztériumai által közzétett statisztikákból származnak. Az egyes vállalatokra vonatkozó adatokat a jelentésben szereplő cégek nyilvánosan elérhető éves beszámolóiból nyertük ki.