Bár a Föld területének csupán kis részén terülnek el városok, hatásuk a bolygónk egészére nézve is kiemelkedő. Mára például az emberiség több mint fele városokban él, és a városok a globális energiafelhasználás háromnegyedéért felelősek – nagyon nem mindegy tehát, hogy mi és hogyan történik bennük és a lakóikkal. Nem véletlenül nevesítette ezt az ENSZ a fenntartható fejlődési célok között is, amikor kimondta: a cél az, hogy 2030-ra fenntartható, befogadó, biztonságos és alkalmazkodó városaink és településeink legyenek. Na de hogyan érhető el mindez?
December 10-én, az emberi jogok világnapján egy (hát persze, hogy) online szemináriumba kapcsolódtunk be, amely norvég civil és jótékonysági szervezetek (Rafto Foundation, Kirkens Bymisjon i Bergen és LawTransform) kezdeményezésére, a Bergeni Egyetem együttműködésével valósult meg. A webinar témája a főleg Nyugat-Európában és Skandináviában megtalálható “emberi jogi városok” koncepciója volt.
Mik azok az emberi jogi városok?
Az “emberi jogi város” elnevezés ugyan itthon kevésbé ismert, de már több mint húsz éve jelen van a világ különböző pontjain. Az argentin Rosario város példáját követve 1997 óta ugyanis folyamatosan nő ezeknek a városoknak a száma Európában, Afrikában, Ázsiában és az Egyesült Államokban is.
A kifejezés olyan településekre vonatkozik, amelyek a saját működésük és fenntartásuk során programjaikat különböző emberi jogi elvek mentén valósítják meg. Ezek a városok azért küzdenek, hogy az átlagos polgároktól a döntéshozókig mindenki aktívan részt vegyen és részt vehessen a város fejlesztésében és megóvásában, a polgárok életminőségének javításában a fenntarthatóságnak és az alapvető emberi jogoknak mint rendezőelveknek a szem előtt tartásával.
A kezdeményezésben részt vevő városok vezetői élen járnak a különböző emberi jogok, az aktív állampolgárság és a részvételi demokrácia kultúrájának helyi szintű meghonosításában. A városok képviselői azt vallják, hogy a társadalom számára fontos ügyeket és problémákat elsősorban lokálisan, az önkormányzatok és a lakosok bevonásával lehet a leghatékonyabban kezelni. Az emberi jogi városok lehetőséget teremtenek arra is, hogy a fenntartható fejlődési célok és az emberi jogok érvényesülhessenek, illetve hogy a helyi döntéshozók és politikusok ezeket a célokat a társadalmi igazságosság elve mentén a gyakorlatba is át tudják ültetni. A kezdeményezés legfontosabb célja tehát az, hogy inkluzív legyen, és kapcsolatot teremtsen a polgárok és a város vezetősége között, amely lehetővé teszi, hogy a lakók közösen döntsenek a város működésének irányelveiről, ezzel létrehozva egy szolidáris, társadalmilag igazságos és részvételi demokrácián alapuló közösséget.
Hogyan lehet egy városból emberi jogi város?
A kezdeményezés jelenleg a városok egy informális hálózata. Egyelőre nincs egységes keretrendszere a programnak, de Jostein Hole Kobbeltvedt, a Rafto Foundation igazgatója szerint már vannak ilyen irányú törekvések. Még nincs pontosan megadott akkreditációs folyamat sem, amellyel egy-egy város használhatja ezt a címet, ezért az aktivitás szintje és mikéntje is városonként változik. Vannak városok, amelyek egy-egy emberi jogi ügyet még csupán az azt célzó terveik, míg mások konkrét megoldási javaslataik és mindennapi gyakorlataik miatt nevezik ki magukat emberi jogi városnak. Az eddigi gyakorlat szerint a hálózathoz való csatlakozás, illetve az, hogy egy település megkapja az emberi jogi város elnevezést, két módon lehetséges:
- Az informális folyamat során a város egy konkrét emberi jogra alapozva, de nem formális keretek között igyekszik fejleszteni a települést és a lakók életminőségét. Ez gyakran olyan típusú városokat jelent, mint a fenntartható városok, a zöld városok, a szivárványvárosok, az okos városok, vagy a menekültvárosok. Ezeket a városokat nehéz összehasonlítani, és az informális keret miatt garancia sincs arra, hogy a város valóban teljesíti a kitűzött célokat.
- A formálisan emberi jogi városoknak kinevezett települések hivatalosan is kinyilvánítják (egyfajta krédóként) az emberi jogok tiszteletben tartására és népszerűsítésére irányuló törekvéseiket. Erről gyakran nyilatkozatot is készítenek, és a város vezetősége számon is kérhető a benne foglaltakról. Az ebbe a csoportba tartozó városok általában az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát veszik alapul, mint irányelvet.
Kik csatlakoztak eddig?
Európából jelenleg tíz város tagja a programnak: Bergen, Graz, Salzburg, Bécs, Lund, Middelburg, Utrecht, Barcelona, és York, illetve idén Nürnberg is csatlakozott. Bergen mellett Graz, Lund és Utrecht képviselői vettek részt a szemináriumon, ahol többek között arról is beszéltek, hogyan fogalmazódott meg bennük a csatlakozás gondolata. A Bergent képviselő norvég munkáspárti politikus, Lubna Boby Jaffery például elmondta, hogy Bergentől soha nem állt távol az emberi jogokkal való aktív foglalkozás gondolata, mivel a városnak mindig is egy kifelé tekintő és nemzetközi kapcsolatokat ápoló közössége volt. Bergen 2018-ban csatlakozott, Jaffery szerint pedig az elmúlt két évben is sokat változott a város hozzáállása az emberi jogokhoz, hiszen ma már sokkal tudatosabban vizsgálnak meg egy-egy politikai döntést, igyekeznek jobban szem előtt tartani a döntések emberi jogi aspektusát. A politikus ezen kívül azt is hangsúlyozta, hogy fontos, hogy a folyamatban a városok egymástól is tanulhassanak, ezért elengedhetetlen a városok közötti szoros együttműködés. A szintén 2018-ban csatlakozó Utrecht képviselője, Hans Sakkers szociológus pedig elmondta: azért fogalmazódott meg bennük a csatlakozás, mert úgy gondolják, hogy az emberi jogok politikai hovatartozástól függetlenek.
Arra a kérdésünkre, hogy hogyan tud megvalósulni a csatlakozás és a társadalmi párbeszéd az olyan országokban, ahol a nemzeti kormányok szisztematikusan leépítik az emberi jogokat, a panelbeszélgetés résztvevői a helyi döntéshozatal fontosságát hangsúlyozták. A kezdeményezés lényege ugyanis pont a lokális döntéshozatal és a helyi lakosok igényeinek előtérbe helyezése.
Budapest mint emberi jogi város?
Budapest számára is megfontolandó lehet a hálózathoz való csatlakozás. Az emberi jogokról való tudatosabb párbeszéd, és a részvételi demokrácia és az aktív állampolgárság gyakorlatba ültetése elengedhetetlen ugyanis ahhoz, hogy a város tovább haladjon egy élhetőbb és fenntarthatóbb jövő felé, ahol az önkormányzati tevékenység alapeszméje a fenntartható fejlődés – annak gazdasági, környezeti és társadalmi dimenziója egyaránt.
Gerd Oberleitner, a Grazi Egyetem professzora egyébként rámutatott, hogy Budapesttől nem is áll olyan távol a kezdeményezés: a környező országok vezetőivel együtt Budapest főpolgármestere is többször elkötelezte már magát különböző intézkedések által egy fenntarthatóbb és emberi jogokon alapuló város felépítése mellett.
A beszélgetés résztvevői egyébként egyetértettek abban, hogy az emberi jogok helyi szintű fejlesztése soha nem lesz egy befejezett folyamat. A városok polgárainak és döntéshozóinak mindig reflektálniuk kell a saját munkájukra: fel kell tenniük a kérdést, hogy mit lehetne jobban csinálni, hogyan lehetne fejlődni abban, hogy a lakosság jóléte és jólléte mindig az elsődleges cél legyen, amelyhez az emberi jogok tiszteletben tartása alapvető fontosságú.