Esélyes, hogy az elmúlt évtizedek legfontosabb európai parlamenti választása következik alig három hónap múlva. Ennek ellenére valószínűleg sok magyar szavazó nem is tud róla, és ha tudnak is róla, kevés embert hoz lázba, ami rendre kiderül a korábbi európai parlamenti választások hazai részvételi adataiból:
Más uniós országok is hasonlóan vannak ezzel (a részvétel folyamatosan csökken az első, 1979-es választás óta), amiben első látásra az a legkülönösebb, hogy az Európai Parlament az egyetlen olyan európai uniós döntéshozó testület, amelynek tagjait az állampolgárok közvetlenül választják. Magyarán az EP-választás az egyetlen nagy politikai esemény, amikor közvetlenül beleszólhatunk az EU politikájának alakulásába.
Sokan inkább úgy fogalmaznának, hogy beleszólhatunk, de csak elméletben. Az unió polgárainak nagy része ugyanis azt gondolja, nincs jelentősége, hogy beleszól-e vagy sem az uniós politikába. A legfrissebb Eurobarometer felmérés szerint a választások közeledtével az uniós állampolgárok 47 százaléka érzi úgy, hogy nem számít a szava az EU-ban, további 4 százalék pedig bizonytalan abban, hogy számít-e. A kérdés persze megosztja a közvéleményt, ugyanis a válaszadók 49 százaléka szerint mégiscsak számít, mit gondol (ami egyébként a legmagasabb érték 2004 óta).
Az érdektelenség és a bizonytalanság érthető, az EU sokak számára joggal tűnik távoli, elvont intézményrendszernek, amihez vajmi kevés köze van a mezei állampolgárnak, aki nem az uniós szakzsargon tanulmányozásával tölti a napjait. Az unió olyan bürokratikus rendszerként működik, amelyben a tagállamok nagypolitikai érdekei és taktikázásai, nagyvállalatok lobbiérdekei és technokrata javaslatok bonyolult összefüggésében születnek döntések. Ebben a mátrixban sokszor valóban nem sok hely marad az átlagember nézőpontjának, és itt kezdődik az igazán nagy probléma, ami az EP-választások közeledtével lázban tartja az uniós politikát.
Nagy az esélye ugyanis annak, hogy a közelgő választáson a populista erők végigsöpörnek a kontinensen és minden eddiginél nagyobb támogatást kapnak, ami komoly felfordulást okozna az Európai Parlamentben. A testületben eddig jobbára egyensúlyban voltak a jobbközép és balközép erők, amit most megbonthat a szélsőséges pártok megerősödése, ami egy eddig nem látott egyensúlyvesztést hozhat az európai politikába. Ez ugyanolyan jelentős veszélyforrás az együttműködésre és a tagállamok közötti békére épülő európai közösség számára, mint az, hogy egyre több tagállamot populista politikát folytató kormány vezet.
A populista politikai formációk annak köszönhetik megerősödésüket, hogy elérték azt, amiben a mérsékelt fősodor rendre kudarcot vallott az elmúlt években. A választók jelentős részével sikeresen elhitették, hogy a társadalom két, egymással szemben álló csoportból áll, tiszta emberekből és korrupt elitből, a nagy történet pedig arról szól, hogy a politikában a köz akaratának kell érvényre jutnia az elit visszaéléseivel szemben. Ebben a narratívában (ahogy az különböző populista pártok kommunikációjában rendszeresen meg is jelenik) az EU döntéshozóit a korrupt elittel azonosíthatjuk, az európai politikát pedig egy olyan színtérként, ahová a “köz akaratát” lehetetlen vagy nehéz becsatornázni.
A populista erők a választók félelmeire és a politikai-gazdasági elitből való kiábrándultságára építkeznek, gyakran élnek a félretájékoztatás eszközével és társadalmi csoportok egymás ellen hangolásával. Az agresszív kommunikáció mögött azonban valódi politikai, társadalmi, gazdasági programot sokszor nehéz felfedezni, de ez nem okoz problémát, ugyanis a választók döntő többsége tájékozatlan és manipulálható.
Az EP választás jó eséllyel az a politikai pillanat lesz, ahol visszaüt az a probléma, hogy az Európai Uniót – sem az intézményeknek és politikusoknak, sem a szakértőknek és a civil szervezeteknek – nem sikerült megértetni a mérsékelt többséggel, mint ahogyan azt sem sikerült elérni, hogy a polgárok azt a sajátjuknak tekintsék. A politikai fősodorhoz tartozó erők pedig se tagállami, se uniós szinten nem törődtek azzal a növekvő frusztrációval, amely abból következett, hogy az egyébként közömbös és sok esetben tájékozatlan szavazók teljesen elveszítették – korábban sem erős – kapcsolatukat a politikai döntéshozatallal. A populista politikai pártok növekvő népszerűsége sokszor éppen erre, a fennálló rendszer hiányosságaira mutat rá, és a választók sokszor éppen a demokrácia hatékonyabb érvényesülésének reményében támogatnak populistákat.
Mit kellene tenni?
A populizmus előretörésének problémájára sehol a világon nincs varázsszer. Vannak azonban ötletek arra, hogy merre kellene elindulni ahhoz, hogy visszaállítsuk a közintézményeinkbe vetett igencsak megingott bizalmat. Valószínűleg javítana a helyzeten, ha minél több olyan megoldás születne, amely segíti a hétköznapi polgárok bekapcsolódását a közügyekbe, közelebb hozza a közügyeket hozzájuk. Nem ártana az sem, ha ez olyan formában történne, amely vonzó lehetőséget jelentene számukra. A DemNet más európai partnereivel közösen ezért vállalkozott arra, hogy feltérképez és megvizsgál olyan eszközöket és módszereket, amiknek az a célja, hogy két választás közötti időszakban is megjelenhessenek az állampolgári igények és javaslatok a politikai döntéshozatalban.
Az egyik lehetséges módszer, amit a projektben megvizsgáltunk, az a részvételi demokrácia egyik külföldön már-már bevett eszköze, az úgynevezett állampolgári gyűlés volt. A szakmai kutatómunka mellett önkéntes részvevőkkel tavaly több alkalommal beszélgettünk arról, hogyan lehetne javítani az állampolgárok beleszólását az uniós politikai folyamatokba, és megvizsgáltuk, mit gondolnak olyan, a képviseleti demokráciát kiegészíthető módszerekről, mint az állampolgári gyűlés vagy egy uniós szintű népszavazás. A projektben alkalmazott formátum érdekessége, hogy ugyanúgy zajlott le az összes résztvevő országban, és ötvözték a téma megismerését segítő elemeket (ami a DemNet alkalmain rövid szakértői előadásokat jelentett) a közös gondolkodással. A módszer a problémák megértése után a résztvevők mérlegelésére bízta a szerintük előnyös megoldás kiválasztását, illetve kialakítását. A párbeszéd kereteit és fenntartását moderátorok segítették.
A gyűléseken uniós szakértők segítségével több lehetséges megoldást is számba vettek a résztvevők és végül azt a javaslatot fogalmazták meg, hogy az Európai Unióban be kell vezetni az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Tanács munkáját segítő tanácsadó testület, az uniós Állampolgári Gyűlést intézményét, amelyben állampolgárok vesznek részt és beleszólhatnak az uniós testületek döntéseibe. A javaslatot nyílt levélként elküldtük az uniós intézményeknek.
További részletek a projektről és az alkalmazott módszerekről a projekt összefoglalójában (pdf)