Az ENSZ nők jogaival foglalkozó szervezete, a UN Women idén is összehívta a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságot (Commission on the Status of Women 65 – CSW65). A bizottság évente megrendezett, hatvanötödik ülése a járvány miatt nagyrészt online folyt, és a korábbi évekhez hasonlóan a tagországok képviselői, ENSZ biztosok és civil szervezetek vettek részt rajta. A március 15 és 26 között tartott esemény témája a nők döntéshozatalban történő részvételének kérdése és a nők elleni erőszak felszámolása volt, de az bizottság kitért arra is, milyen eredményei voltak a nemek közötti egyenlőségben a korábbi, hatvanadik ülésen hozott döntéseknek az elmúlt években.
A hatvanötödik ülést több hónapos felkészülés előzte meg. Tavaly október óta a UN Women több olyan értekezletet is tartott, amelyek politikusok, szervezetek és szakértők bevonásával előkészítették az idei bizottsági ülés legfontosabb pontjait. Októberben a UN Women egy szakértői megbeszélést (Expert Group Meeting – EGM) tartott, amelynek az volt a célja, hogy a meglévő adatokat és kutatásokat összegezve segítse a 2021-es CSW munkáját. Latin-Amerikában és Afrikában is tartottak hasonló előkészítő megbeszéléseket februárban. Ezeken az megbeszéléseken a helyi szervezeteken kívül magas rangú kormánytagok is megjelentek, akik kifejezték elköteleződésüket a CSW65 legfontosabb célja mellett. Az azonban továbbra is nyitott kérdés marad, hogy mennyire képesek tartani magukat az igéreteikhez, és mennyire akarnak majd tényleges változást elérni hazájukban.
A március második felében megtartott hatvanötödik ülés összegzését nemrég tette közzé a UN Women, ennek alapja pedig az 1995-ben Pekingben elfogadott Nyilatkozat és Cselekvési Platform (Beijing Declaration and Platform for Action), amely összesíti a huszonhat éve kitűzött legfontosabb célokat. A Bizottság kiemelte, hogy a nők helyzete a világ számos pontján továbbra is aggasztó, különösen a fejlődő országokban, ahol a klímaváltozás, a környezeti károk és a természeti katasztrófák hatásait a közösségek saját bőrükön tapasztalják meg. A klímaváltozás miatti károk csökkentéséhez szükségünk van a nők döntéshozatalba történő bevonására. A változáshoz ugyanis új perspektíva kell; olyan, amely figyelembe veszi a nők szempontjait és érdekeit is a megoldási javaslatok kidolgozásakor.
A nemek közötti egyenlőségben a reprezentáltság a kulcs
A nők részvétele azonban nem csak a klímaváltozás kérdésében fontos. Legalább ugyanennyire fontos, hogy a nők a politikai életben, a kormányzás, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás minden szintjén és minden ágában helyet kapjanak és megfelelően reprezentálják a nőket szerte a világban. A megfelelő reprezentáltság kulcsfontosságú abban, hogy békében élhessünk együtt egy igazságosabb, befogadóbb és fenntartható társadalomban. Ha a nők ki vannak ebből zárva, az negatívan hat a döntések kimenetelére; az irányelvek nem lesznek olyan hatékonyak, sokszor pedig a nők és lányok jogai és sérülhetnek, mert nincs, aki figyelembe venné az érdekeiket.
A másik fontos téma a nők elleni erőszak volt, amelynek gyökere a társadalomban régóta élő előítéletekben, és a nők és férfiak közötti rendszerszintű egyenlőtlenségekben rejlik, és a szegénységben élő lányokat és nőket sokkal hátrányosabban érinti. A szegénység gyakran elvágja az utat a segítségkéréstől és a megfelelő igazságszolgáltatástól, ami visszaveti a nemek közötti egyenlőséget. A nők elleni erőszak formái – beleértve a szexuális zaklatást, a családon belüli erőszakot, a gyermekházasságot és a női nemi szerv csonkítását is – a világ számos közösségében továbbra is megkeserítik a nők életét, azonban ezek az erőszakos esetek gyakran nincsenek megfelelően számon tartva, és hiányoznak a statisztikai adatokból is. A nők politikai szerepvállalása fontos lenne ahhoz, hogy a nemi alapú erőszaknak véget vessünk, írja a Bizottság.
Konkrétumok nélkül nincs előrelépés
Az összegzés második fele javaslatokat tartalmaz, amelyek segítségül lehetnek a tagországoknak abban, hogy előmozdítsák a nemek közötti egyenlőséget. A Bizottság elsősorban arra kéri a tagállamokat, hogy ratifikálják a már meglévő nemzetközi nyilatkozatokat (például a Nők elleni erőszak megszüntetéséről szóló nyilatkozatot és a Gyermekek jogairól szóló egyezményt), és valóban azokat figyelembe véve döntsenek a nőket érintő kérdésekben. Ez valóban nagyon fontos, de alapvetően nem oldja meg a problémát. Önmagában egy-egy egyezmény elfogadását sokszor nem követi konkrét akció, és mint azt nemrég láttuk, a nemek közötti egyenlőség időnként éppen visszafelé halad: Törökország a hetekben lépett ki az Isztambuli egyezményből, amely az alapja lenne annak, hogy a nemi alapú erőszaknak egyszer és mindenkorra véget vessünk. A török kormány ezzel a lépéssel évtizedek munkáját tette semmissé.
A fentieken kívül olyan intézkedéseket is sürget a Bizottság, amelyek elősegítenék a nők politikai szerepvállalásának kiterjesztését. A reprezentációhoz a tagországoknak arra kell bátorítaniuk a helyi politikai pártokat, hogy egyenlő számú nőt és férfit indítsanak a választásokon, és hogy a párton belüli vezetői pozíciók betöltésénél is törekedjenek a nemek egyenlő eloszlására. Azonban az összegzés azt is hangsúlyozza, hogy ezek a célok csak akkor tudnak megvalósulni, ha a probléma gyökerét szüntetjük meg: olyan intézkedésekre van szükség, amelyek felszámolják a szegénységet és a strukturális egyenlőtlenségeket, ezzel hozzásegítve a nőket a politikai reprezentáltsághoz.
A magyar kormány továbbra sem tesz semmit
A hatvanötödik bizottsági ülés másik fontos pontja annak vizsgálata volt, hogy milyen konkrét eredmények születtek a 2016-os, hatvanadik CSW kitűzött céljai alapján. Az akkori legfontosabb cél a nők még nagyobb területen történő bevonódása és a fenntartható fejlődés közötti összefüggés megállapítása volt. Az elmúlt öt év eredményeinek vizsgálatához az ülést megelőző felkészülési időszakban a UN Women az ENSZ tagországok szerepvállalását összesítette egy jelentésben, amelyben Magyarország is kifejezte, hogy a covid-19 járvány miatt még fontosabbnak tartja a nők segítését, és támogatja a magyar nők döntéshozatalban történő részvételét, valamint azokat a nőket (és családokat), akiket kifejezetten hátrányos helyzetbe szorított a világjárvány. A látszólagos elköteleződés ellenére azonban a gyakorlatban itthon sem történt konkrét előrelépés. A magyar kormány csak papíron tartja fontosnak a koronavírus miatt elszegényedő családok megélhetését, de még a nők döntéshozatalban történő részvétele sem volt soha napirenden. A magyar országgyűlésben 2020-ban a képviselők mindössze 12%-a volt nő, az elmúlt években pedig egyetlen olyan intézkedést sem láttunk, amely ezen az arányon akart volna változtatni.
Az idei CSW – az előző évekhez hasonlóan – nagyon fontos problémákat érintett. A nők döntéshozatalban történő részvétele és az erőszak felszámolása kulcsfontosságú témák, és a nemek közötti egyenlőség is valóban csak akkor tud megvalósulni, ha foglalkozunk velük. A sikerhez azonban elengedhetetlen, hogy összehangolt munkával, a kormányok és szervezetek bevonásával valóban tegyünk is a cél érdekében. A Bizottság éves ülései nagyon fontosak ahhoz, hogy az alapértékeket lefektessük, a konkrét előrelépéshez azonban még az ő szavuk is kevés. Az ENSZ hatáskörébe nem tartoznak bele az egyes államok törvényeinek és működésének vizsgálata, ezért a nemek közötti egyenlőség megvalósulása azon múlik, hogy az állampolgárok és a civil szervezetek mennyire tudják és akarják felelősségre vonni a kormányokat. Ezért tartozik az aktív állampolgárság a DemNet alapértékei közé is: valódi változást csak akkor tudunk elérni, ha mindannyian kivesszük a részünket a döntésből.
Kép: UN Women