Elképesztő mennyiségű élelmiszert pazarolunk el. 2020-ban az EU-ban hivatalos adatok szerint összesen 7 millió tonnányi élelmiszer-hulladék keletkezett, ami állampolgárokra lebontva átlagosan 127 kilogrammnyit jelent.
Ez önmagában is döbbenetesen hangzik, hát még, ha hozzátesszük, hogy a pazarlás jelentős teher a környezet számára és az említett évben az élelmiszer-hulladék becsült piaci értéke elérte a 130 milliárd eurót, mely összeget más területeken lehetett volna hasznosítani.
A probléma nem újkeletű és már az ENSZ által 2015-ben felvázolt Fenntartható Fejlődési Célok közé is bekerült, hogy 2030-ra felére kell csökkenteni az egy főre jutó globális élelmiszer-hulladék mennyiségét a kiskereskedelem és a fogyasztók szintjén is. Jelentős eredményeket azonban eddig nem sikerült elérni, miközben a klímaváltozás, illetve számos egyéb globális hatású esemény miatt (többek közt a Covid19-világjárvány és az Ukrajnában zajló háború) egyre sürgetőbb, hogy a szavakon túl konkrét és rendszer szintű előrelépések történjenek ezen a téren.
Az elmúlt időszak eseményei az EU állampolgárok számára is emlékeztetőül szolgáltak arra, hogy az élelmiszerek elosztásának és felhasználásának optimalizálása kulcsfontosságú az élelmiszerbiztonság és az erőforrás-hatékonyság szempontjából.
A közelmúltban No Time to Waste címmel adott ki tanulmányt a Feedback EU környezetvédelmi kampány szervezet. Ebben azt sürgetik, hogy az EU ambiciózus és jogilag kötelező erejű célokat tűzzön ki az élelmiszer-hulladék csökkentésének érdekében. Rámutattak, abszurd, hogy az EU több élelmiszert pazarol el, mint amennyit összes importál, ráadásul úgy, hogy közben a tagállamokban körülbelül 33 millióan nem engedhetik meg maguknak, hogy legalább kétnaponta jó minőségű, főtt ételt fogyasszanak.
A Feedback EU véleményét számos szervezet, sőt maga Európai Bizottság is osztja és, bár az idő sürget, egyáltalán nem mindegy végül milyen szabályozásról döntenek, a témával kapcsolatban. Éppen ezért most először európai polgári vitacsoportot hoztak létre, mely javaslatokat fogalmaz meg az Európai Bizottság számára azzal kapcsolatban, hogyan lehetne, kéne csökkenteni az élelmiszer-hulladék mennyiségét.
Vajon mit gondolnak az európai állampolgárok a témáról? Milyen lépéseket szeretnének látni az üggyel kapcsolatban a döntéshozók részéről és adott esetben milyen áldozatokat lennének hajlandóak meghozni a közös cél érdekében? – ezekre a kérdésekre keresi a választ a tavaly december és idén február közt működő EU Citizens’ Panel on Food Waste.
A vitacsoport életre hívása a tavaly lezárult Conference on the Future of Europe (Konferencia Európa jövőjéről / COFE) folytatása, amelytől az uniós döntéshozók sokat remélnek.
Optimizmusok nem alaptalan, hiszen világszerte egyre több példát látni arra, hogy deliberatív eszközökön keresztül, az állampolgárok bevonásával sikerül sürgős, politikai szenzitív témákban pozitív irányú elmozdulást elérni.
A vitacsoport nyitó ülésén (december 16-án) Brüsszelben, Dubravka Šuica, az Európai Bizottság alelnöke úgy fogalmazott:
A Konferencia Európa jövőjéről rendezvénysorozattal a állampolgárokat a uniós döntéshozatali folyamat középpontjába helyeztük. Most azon dolgozunk, hogy a polgári vitacsoportokat beépítsük az eszköztárunkba, hogy ezzel garantáljuk, az állampolgárok ötleteit figyelembe veszik minden olyan kulcsfontosságú döntésnél, mely hatással lesz a hétköznapjaikra.
A biztos, akihez a demokrácia és demográfia portfóliója tartozik, hozzátette azt is, hogy az európai polgári vitacsoport munkájának kezdete nem egyéb mint „egy újfajta deliberatív demokrácia kezdete Európában.”
Hogyan működik és kikből áll a vitacsoport?
A európai polgári vitacsoport 150 tagját az uniós tagállamok állampolgárai közül választotta ki véletlenszerűen egy független cég. A csoport a tagok lakhelye (ország, illetve település típusának szempontjából), neme, kora, szociokulturális háttere és tanulmányi szintje tekintetében leképezi az EU lakosságát. Egyharmaduk 26 évnél fiatalabb.
A tagok összesen három hétvégén át üléseznek és munkájukért cserébe díjazásban részesülnek (ennek összege a hivatalos tájékoztató anyag szerint ülésenként 90 EUR, azaz körülbelül 35 ezer forint).
Az első alkalom december 16 -18 között már lezajlott Brüsszelben (az ülésekről felvétel is készült, melyeket itt és itt lehet megtekinteni). Legközelebb január 20-21-én találkoznak a tagok, akkor azonban virtuális térben. Végül február 10-12-én ismét Brüsszelben ülnek össze, s ekkor szavaznak majd arról a javaslatcsomagról, amelyet aztán az Európai Bizottság képviselőinek nyújtanak át mintegy iránytűként a jövőbeli döntésekhez.
A folyamat fontos része, hogy a közös munka elején a tagok szakértőktől tanulnak arról, mit nevezünk egyáltalán élelmiszer-hulladéknak és hol keletkezik. A válasz ezekre a kérdésekre ugyanis bár elsőre magától értetődőnek tűnhet, távolról sem az. Az élelmiszer-hulladékért jelentős részben (55 százalék) a háztartások felelősök (rengeteg dolgot dobunk ki például azért, mert a hűtőben időközben lejár), de nagyon sok emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszer már az előállítási folyamat közben elvész (ilyen például a szállítás közben megnyomódott paradicsom, mely már nem kerül a bolti polcra, vagy, ha a tejgyárban kiömlik a tej). Ezen kívül az élelmiszer-hulladék mennyiségét növeli, hogy számos gyümölcs, zöldség, állat emberi fogyasztásra alkalmas részét nem esszük meg, aminek nem csak ízlésbeli, hanem kulturális, vagy akár még vallási okai is lehetnek.
Na de mi lesz a javaslatokkal?
A Bizottság a tervek szerint 2023 júniusáig elfogadja a témával kapcsolatos jogalkotási javaslatot, melyet aztán az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is jóvá kell hagynia. Ez utóbbi folyamat akár két évig is eltarthat és egy újabb évbe telhet majd míg az irányelveket az tagállamok átültetik a saját jogszabályaikba. A Bizottság honlapja szerint azonban legrosszabb esetben 2026-ban be kell fejeződnie a teljes folyamatnak, azaz, jelentős hatással lehetnek a javaslatok arra, mennyire sikerül megközelíteni a 2030-ra kitűzött Fenntartható Fejlődési Célokat.
A vitacsoport megszervezésében és lebonyolításában négy szervezet vesz részt. Ezek a Danish Board of Technology (DBT), a spanyol deliberativa, német ifok és párizsi, bonni és brüsszeli központtal is rendelkező Missions Publiques.
2024-ig egyébként a mostanin kívül terv szerint további két témával kapcsolatban (tanulmányi mobilitási és digitális világok) is európai állampolgári vitacsoportot hoznak majd létre. Ezekbe elméletileg bármelyik magyar állampolgárt, így e sorok íróját, illetve az olvasót is bevonhatják sorsolás útján.
Akár így történik, akár nem, érdemes figyelemmel kísérni a vitacsoportok munkáját és eredményességét, mint ahogyan azt is, hogyan hasznosulnak majd az európai döntéshozatali folyamatokban a COFE során keletkezett javaslatok, hiszen mindannyiunkat érintő, közös ügyeinkről van szó. És, ha igaza van Dubravka Šuica biztosnak, ki ne akarná az első sorból végignézni ahogy “egy újfajta, deliberatív demokrácia” megszületik?[:en]Elképesztő mennyiségű élelmiszert pazarolunk el. 2020-ban az EU-ban hivatalos adatok szerint összesen 7 millió tonnányi élelmiszer-hulladék keletkezett, ami állampolgárokra lebontva átlagosan 127 kilogrammnyit jelent.
Ez önmagában is döbbenetesen hangzik, hát még, ha hozzátesszük, hogy a pazarlás jelentős teher a környezet számára és az említett évben az élelmiszer-hulladék becsült piaci értéke elérte a 130 milliárd eurót, mely összeget más területeken lehetett volna hasznosítani.
A probléma nem újkeletű és már az ENSZ által 2015-ben felvázolt Fenntartható Fejlődési Célok közé is bekerült, hogy 2030-ra felére kell csökkenteni az egy főre jutó globális élelmiszer-hulladék mennyiségét a kiskereskedelem és a fogyasztók szintjén is. Jelentős eredményeket azonban eddig nem sikerült elérni, miközben a klímaváltozás, illetve számos egyéb globális hatású esemény miatt (többek közt a Covid19-világjárvány és az ukrán háború) egyre sürgetőbb, hogy a szavakon túl konkrét és rendszer szintű előrelépések történjenek ezen a téren.
Az elmúlt időszak eseményei az EU állampolgárok számára is emlékeztetőül szolgáltak arra, hogy az élelmiszerek elosztásának és felhasználásának optimalizálása kulcsfontosságú az élelmiszerbiztonság és az erőforrás-hatékonyság szempontjából.
A közelmúltban No Time to Waste címmel adott ki tanulmányt a Feedback EU környezetvédelmi kampány szervezet. Ebben azt sürgetik, hogy az EU ambiciózus és jogilag kötelező erejű célokat tűzzön ki az élelmiszer-hulladék csökkentésének érdekében. Rámutattak, abszurd, hogy az EU több élelmiszert pazarol el, mint amennyit összes importál, ráadásul úgy, hogy közben a tagállamokban körülbelül 33 millióan nem engedhetik meg maguknak, hogy legalább kétnaponta jó minőségű, főtt ételt fogyasszanak.
A Feedback EU véleményét számos szervezet, sőt maga Európai Bizottság is osztja és, bár az idő sürget, egyáltalán nem mindegy végül milyen szabályozásról döntenek, a témával kapcsolatban. Éppen ezért most először európai polgári vitacsoportot hoztak létre, mely javaslatokat fogalmaz meg az Európai Bizottság számára azzal kapcsolatban, hogyan lehetne, kéne csökkenteni az élelmiszer-hulladék mennyiségét.
Vajon mit gondolnak az európai állampolgárok a témáról? Milyen lépéseket szeretnének látni az üggyel kapcsolatban a döntéshozók részéről és adott esetben milyen áldozatokat lennének hajlandóak meghozni a közös cél érdekében? – ezekre a kérdésekre keresi a választ a tavaly december és idén február közt működő EU Citizens’ Panel on Food Waste.
A vitacsoport életre hívása a tavaly lezárult Conference on the Future of Europe (Konferencia Európa jövőjéről / COFE) folytatása, amelytől az uniós döntéshozók sokat remélnek.
Optimizmusok nem alaptalan, hiszen világszerte egyre több példát látni arra, hogy deliberatív eszközökön keresztül, az állampolgárok bevonásával sikerül sürgős, politikai szenzitív témákban pozitív irányú elmozdulást elérni.
A vitacsoport nyitó ülésén (december 16-án) Brüsszelben, Dubravka Šuica, az Európai Bizottság alelnöke úgy fogalmazott:
A Konferencia Európa jövőjéről rendezvénysorozattal a állampolgárokat a uniós döntéshozatali folyamat középpontjába helyeztük. Most azon dolgozunk, hogy a polgári vitacsoportokat beépítsük az eszköztárunkba, hogy ezzel garantáljuk, az állampolgárok ötleteit figyelembe veszik minden olyan kulcsfontosságú döntésnél, mely hatással lesz a hétköznapjaikra.
A biztos, akihez a demokrácia és demográfia portfóliója tartozik, hozzátette azt is, hogy az európai polgári vitacsoport munkájának kezdete nem egyéb mint „egy újfajta deliberatív demokrácia kezdete Európában.”
Hogyan működik és kikből áll a vitacsoport?
A európai polgári vitacsoport 150 tagját az uniós tagállamok állampolgárai közül választotta ki véletlenszerűen egy független cég. A csoport a tagok lakhelye (ország, illetve település típusának szempontjából), neme, kora, szociokulturális háttere és tanulmányi szintje tekintetében leképezi az EU lakosságát. Egyharmaduk 26 évnél fiatalabb.
A tagok összesen három hétvégén át üléseznek és munkájukért cserébe díjazásban részesülnek (ennek összege a hivatalos tájékoztató anyag szerint ülésenként 90 EUR, azaz körülbelül 35 ezer forint).
Az első alkalom december 16 -18 között már lezajlott Brüsszelben (az ülésekről felvétel is készült, melyeket itt és itt lehet megtekinteni.) Legközelebb január 20-21-én találkoznak a tagok, akkor azonban virtuális térben. Végül február 10-12-én ismét Brüsszelben ülnek össze, s ekkor szavaznak majd arról a javaslatcsomagról, amelyet aztán az Európai Bizottság képviselőinek nyújtanak át mintegy iránytűként a jövőbeli döntésekhez.
A folyamat fontos része, hogy a közös munka elején a tagok szakértőktől tanulnak arról, mit nevezünk egyáltalán élelmiszer-hulladéknak és hol keletkezik. A válasz ezekre a kérdésekre ugyanis bár elsőre magától értetődőnek tűnhet, távolról sem az. Az élelmiszer-hulladékért jelentős részben (55 százalék) a háztartások felelősök (rengeteg dolgot dobunk ki például azért, mert a hűtőben időközben lejár), de nagyon sok emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszer már az előállítási folyamat közben elvész (ilyen például a szállítás közben megnyomódott paradicsom, mely már nem kerül a bolti polcra, vagy, ha a tejgyárban kiömlik a tej). Ezen kívül az élelmiszer-hulladék mennyiségét növeli, hogy számos gyümölcs, zöldség, állat emberi fogyasztásra alkalmas részét nem esszük meg, aminek nem csak ízlésbeli, hanem kulturális, vagy akár még vallási okai is lehetnek.
Na, de, mi lesz a javaslatokkal?
A Bizottság a tervek szerint 2023 júniusáig elfogadja a témával kapcsolatos jogalkotási javaslatot, melyet aztán az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is jóvá kell hagynia. Ez utóbbi folyamat akár két évig is eltarthat és egy újabb évbe telhet majd míg az irányelveket az tagállamok átültetik a saját jogszabályaikba. A Bizottság honlapja szerint azonban legrosszabb esetben 2026-ban be kell fejeződnie a teljes folyamatnak, azaz, jelentős hatással lehetnek a javaslatok arra, mennyire sikerül megközelíteni a 2030-ra kitűzött Fenntartható Fejlődési Célokat.
A vitacsoport megszervezésében és lebonyolításában négy szervezet vesz részt. Ezek a Danish Board of Technology (DBT), a spanyol deliberativa, német ifok és párizsi, bonni és brüsszeli központtal is rendelkező Missions Publiques.
2024-ig egyébként a mostanin kívül terv szerint további két témával kapcsolatban (tanulmányi mobilitási és digitális világok) is európai állampolgári vitacsoportot hoznak majd létre. Ezekbe elméletileg bármelyik magyar állampolgárt, így e sorok íróját, illetve az olvasót is bevonhatják sorsolás útján.
Akár így történik, akár nem, érdemes figyelemmel kísérni a vitacsoportok munkáját és eredményességét, mint ahogyan azt is, hogyan hasznosulnak majd az európa döntéshozatali folyamatokban a COFE során keletkezett javaslatok, hiszen mindannyiunkat érintő, közös ügyeinkről van szó. És, ha igaza van Dubravka Šuica biztosnak, ki ne akarná az első sorból végignézni ahogy “egy újfajta, deliberatív demokrácia” megszületik?