Fenyegetőnek érezzük az éghajlatváltozást? Kit tartunk felelősnek, kiben bízunk, és kitől várjuk a változást? Hogyan függ össze a klímaváltozás és a szegénységgel és az egyenlőtlenséggel? Hol kezdődik és meddig tart az egyéni felelősségvállalás?
A DemNet az Index.hu-val és a Závecz Research Intézettel közösen 1000 fős, felnőtt korú magyar népességre reprezentatív közvélemény-kutatást készített, melyben többek között arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire aggódnak a magyarok a klímaváltozás miatt, milyen okoknak tulajdonítják az éghajlatváltozást, kinek a véleményére adnak leginkább ezzel kapcsolatban, és mit kellene tenni szerintük a klíma védelméért.
Szeretnénk jólétben élni, de egyre tisztábban látjuk ennek az árát
Fontos tisztázni, hogy amikor fenntarthatóságról beszélünk, annak nem csupán környezeti, de gazdasági és társadalmi pillérét is figyelembe kell vennünk, hiszen ezek szorosan összefüggnek egymással. A globális felmelegedés, a növekvő átlaghőmérséklet, a növekvő óceánszint, az olvadó jégsapkák mind olyan folyamatok, melyeket a főként ipari tevékenység során keletkező üvegházhatású gázkibocsátás okoz. Ehhez a kibocsátásmennyiséghez azonban nem egyformán járulunk hozzá, hatásaitól pedig nem egyformán szenvedünk.
Az Oxfam kutatása szerint a világ népességének leggazdagabb tíz százaléka felelős a szén-dioxid-kibocsátás mintegy feléért, míg a Föld lakóinak szegényebbik fele, mintegy 3,5 milliárd ember az összes széndioxid-kibocsátás csupán tizedéért felel. Ehhez képest utóbbiakat fenyegetik inkább a klímaváltozás következményei (pl.: katasztrofális viharok, aszályok). A gazdaság jelenlegi működésébe tehát nem csupán a súlyos társadalmi igazságtalanságok, de a környezeti fenntarthatatlanság is kódolva van.
Egyenlőtlenségek ellen küzdő civil szervezetként éppen ezért kíváncsiak voltunk arra is, hogy a magyarok hogyan vélekednek az egyéni jólét és az éghajlatváltozás kapcsolatáról, illetve hogy látnak-e összefüggést a klímaügy és a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek között.
A kutatásból kiderül, hogy a magyarok több mint háromnegyede (77%) valószínűnek tartja, hogy az elkövetkező 30 évben a Föld környezeti állapota vagy az éghajlatváltozás miatt jelentősen át kell alakítani az életmódunkat.
A magyar közvélemény ehhez képest nagyon megosztott abban a kérdésben, hogy az embernek joga van-e felhasználni a természeti erőforrásokat saját jóléte érdekében. Kicsivel voltak csak kevesebben azok, akik szerint jogunk van felhasználni a természeti erőforrásokat a jólétünk érdekében (27%) mint azok, akik ezzel nem értenek egyet (36%). De sokan helyezkedtek köztes álláspontra is a kérdésben (36%).
Amikor a gazdasági fejlődés és a biodiverzitás között kellett dönteni, a többség (63%) azon a véleményen volt, hogy a gazdasági fejlődés nem fontosabb mint néhány kipusztuló faj sorsa. A válaszadók csupán kicsivel több mint tizede (12%) helyezte a kipusztuló fajok elé a gazdasági fejlődést, a válaszadók csaknem ötöde (18%) pedig ebben a kérdésben is köztes álláspontra helyezkedett.
Azzal az állítással viszont a válaszadók csaknem kétharmada (62,5%) egyetértett, hogy akár az anyagi biztonságunk egy részéről is le kell mondanunk a környezet védelme érdekében, és több mint kétharmaduk (68%) vélte úgy, hogy a klímaváltozás miatt a jövőben több lesz a társadalmi feszültség.
Az egyenlőtlenségek érzékelése szempontjából sokatmondó, hogy amikor 1-től 5-ig tartó skálán kellett értékelni, hogy egyes csoportok mennyire fogják megérezni a klímaváltozás következményeit (a skálán az 1 volt a semennyire, az 5 pedig a nagyon), az értékelések átlagai a következők voltak:
Egyre inkább azt érezzük, hogy ez így nincs rendben
A magyar népesség körében, nemtől, életkortól, iskolázottságtól, lakóhelytől és pártállástól függetlenül egyetértés mutatkozik abban, hogy baj van. A válaszadók 73 százaléka személyesen érzi a klímaváltozás hatását az életében. A nagy többség (88%) valamilyen mértékben aggódik a klímaváltozás miatt. A válszadók harmada valamennyire fél az éghajlatváltozástól, de 44,5 százalékuk nagyon, 13,5 százalékuk pedig rendkívül tart tőle.
Az elmúlt öt évben egyébként a többségnek (70%) nőtt a klímaváltozással kapcsolatos aggodalma, de leginkább a nők (76%) és a felsőfokú végzettségűek (83%), és érdekes módon kiugróan magas arányban az észak-magyarországi régióban élők (85%) számoltak be arról, hogy jobban aggódnak emiatt mint öt éve.
A magyarok döntő többsége (88%) úgy gondolja, hogy a klímaváltozás az egész emberi civilizáció jövőjét fenyegeti, és e tekintetben szinte semmilyen eltérés nincs az különböző életkorú, nemű, végzettségű vagy pártállású válaszadók között.
Cselekedni kell, de kinek?
Azzal a túlnyomó többség (81,5%) egyetértett, hogy a klímaváltozás az egyik legfontosabb probléma, mindenkinek sokkal többet kellene foglalkoznia vele. De mi azt is tudni szerettük volna, hogy kinek milyen mértékű felelősséget tulajdonít ebben a magyar közvélemény.
A klímaváltozás kapcsán nagyon sokszor előkerül az egyéni felelősség kérdése. A környezettudatos életmódot már régóta és sokan népszerűsítik: a tudatos vásárlás, a hulladékmentesség, az energiatakarékosság, de például a vegánság is olyan egyénileg elérhető dolgok, amelyeket a rengetegen a környezet és az élővilág megóvása érdekében (is) tesznek.
A fenntartható fogyasztásnak mára óriásira nőtt a követőtábora. Az e mögött húzódó elgondolás szerint egyéni fogyasztóként a pénztárcánkkal “szavazunk”, vagyis ha bojkottálunk etikátlan, szennyező cégeket azzal, hogy nem vásárolunk a termékeikből, és pénzünkkel inkább etikus, környezetbarát gyártókat támogatunk, magunk is hozzájárulunk a környezet megóvásához és a fenntarthatósághoz. Az egyéni választásról szóló, viszonylag újabb jelenség a Svédországból induló “flygskam” is, vagyis a repülés miatti szégyenérzet. Kétségtelen, hogy a repülés a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátással járó közlekedési forma, és egyre többen vannak, akik a környezet iránti felelősségérzet miatt inkább hosszabb utakra is a vonatot vagy a hajót választják.
A DemNet hisz az egyéni felelősségvállalásban, de úgy gondoljuk, hogy a kérdés rendszerszintű kezelésével lehetne valódi és érdemi eredményt elérni. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a magyarok hogyan gondolkodnak erről, ezért megkértük a kutatásban részt vevőket, hogy 1-től 10ig tartó skálán értékeljék, mennyire érzik úgy, hogy nekik is van felelősségük a klímaváltozás csökkentésében (az 1 jelentette azt, hogy semekkora felelősségük nincs, a 10 pedig azt, hogy nagyon nagy felelősségük van). Az átlageredmény 6,8 lett, ami ugyan nem kiugróan magas, de azért az átlagnál nagyobb felelősségérzetet jelez. Erre nagyjából rímel az is, hogy a válaszadók inkább úgy gondolják, hogy saját energiafogyasztásuk csökkentése hozzájárul a klímaváltozás mérsékléséhez, hiszen 10-es skálán (ahol 1 az egyáltalán nem valószínű, a 10 pedig a nagyon valószínű) átlagosan 6,2-re értékelték ennek valószínűségét.
Az egyéni felelősségérzet tehát ott motoszkál, de tettek nem mindig követik, bizonyos esetekben valószínűleg kényelmi, de sokszor valószínűleg inkább anyagi okokból: a válaszadók alig több mint fele (54%) mondta, hogy személyesen tesz valamit a klímaváltozás ellen, és a válaszadók nem igazán értettek egyet azzal, hogy hajlandóak lennének többet fizetni a termékekért, ha biztosan tudnák, hogy környezetkímélő módon gyártották őket (a válaszok átlaga 1-től 10-ig tartó skálán 3,9 volt, ahol az 1 az egyáltalán nem értek egyet, a 10 a teljes mértékben egyetértek válaszoknak feleltek meg).
A kutatásból azonban úgy tűnik, hogy jóval magasabbak az elvárásaink a politikusokkal szemben. A válaszadók több mint háromnegyede (77,5%) például egyetértett azzal, hogy a politikusoknak végre valóban cselekedniük kellene a klímakatasztrófa elkerülése érdekében, Magyarország szerepvállalásával kapcsolatban a válaszadók 40 százaléka közepesen elégedett, és több mint harmaduk elégedetlen, szerintük Magyarország nem tesz eleget a klíma védelmében.
A magyarok szerint (pártállástól függetlenül) leginkább a nagyvállalatoknak és a fejlett országoknak kellene többet tenniük a klímaváltozás ellen és a környezet védelmében. (1-től 5-ig tartó skálán 4,6-4,6-os volt az átlag, ahol az 1 jelentette azt, hogy egyáltalán nem ért egyet, az 5 pedig azt, hogy teljes mértékben egyetért). A magyarok egyébként a politikusok és az üzletemberek véleményében bíznak meg a legkevésbé, ha klímaváltozásról van szó. A kutatás során a válaszadóknak 1-től 5-ig tartó skálán kellett értékelniük különböző szereplőkbe vetett bizalmat (ahol az 1 a teljes bizalmatlanságot, az 5 pedig a teljes bizalmat jelentette), az átlagértékelések és megoszlások a következőképpen alakultak:
A kutatásban arra is rákérdeztünk, hogy kiknek kellene többet tennie a klímaváltozás ellen és a környezet védelmében. A válaszadóknak ismét 1-től 5-ig tartó skálán megadniuk, hogy mennyire értenek egyet azzal, hogy az adott szereplőnek többet kell tennie ezekben az ügyekben (ahol az 1 az egyáltalán nem ért egyet, az 5 pedig a teljes mértékben egyetért volt). A válaszok átlagai és megoszlásai a következők voltak:
A magyarok egyetértenek azzal, hogy amíg a nagy szennyezők és a döntéshozók nem lépnek érdemben, az egyes emberek hiába próbálnak tenni a klímaváltozás ellen. A válaszadók 67 százaléka mondta, hogy inkább vagy teljes mértékben egyetért az állítással, az 1-től 5-ig tartó skálán adott válaszok átlagértéke 4 volt (az 1 jelentette, hogy egyáltalán nem ért egyet, az 5, hogy teljes mértékben egyetért)
Ami a hazai helyzetet illeti, a válaszadók úgy vélik, hogy Magyarország jelenleg nem tesz eleget a klímaváltozás megfékezéséért. 1-től 5-ig terjedő skálán (1 = egyáltalán nem ért egyet, 5 = teljes mértékben egyetért) átlagosan 2,7-re értékelték Magyarország teljesítményét a környezet védelmében és a klímaváltozás megakadályozásáért.
A megkérdezettek 1-től 10-ig tartó skálán azt is értékelték, hogy mennyire valószínű, hogy elég sok kormány hoz majd olyan intézkedéseket, amelyek valóban mérséklik a klímaváltozást (a skálán az 1 volt az egyáltalán nem valószínű, a 10 pedig a nagyon valószínű). A válaszok átlaga 5,5 lett, ami nagy bizonytalanságot jelez a kormányokba vetett hitet illetően.
Mit várunk a politikától? Milyen megoldásokat támogatunk?
Azt is szerettük volna tudni, hogy bizonyos szakpolitikai intézkedéseknek mekkora támogatottsága van a válaszadók körében, ehhez pedig arra kértük őket, hogy a különböző intézkedéseket 1-től 10-ig terjedő skálán értékeljék. Az 1-es jelentette azt, hogy a válaszadó egyáltalán nem támogatná, a 10-es pedig, hogy nagyon támogatná az adott intézkedést.
Amikor arra voltunk kíváncsiak, hogy a megkérdezettek mennyire támogatnának különböző klímaváltozás csökkentése érdekében tett intézkedéseket, politikai változásokat, az derült ki, hogy a magyarok leginkább a szennyező cégekre kivetett különadót támogatják (ennek 10-es skálán átlagosan 8,7 volt a támogatottsága). De sokan tartják jó ötletnek a megújuló energiahordozók nagyobb arányú felhasználását és a lakóépületek energetikai korszerűsítését is (8,3-8,3).
A válaszadók azzal kapcsolatban is támogatóak (7,8), hogy Magyarország határozottabban lépjen fel nemzetközi színtéren (pl. az EU-ban, ENSZ-ben) a klímaváltozás mérséklése érdekében. És bár megosztottabbak, de inkább támogatnák (6,4), hogy törvénnyel tiltsák a kevésbé energiatakarékos háztartási gépek forgalmazását.
A legkevésbé népszerű intézkedés a fosszilis energiahordozók (kőolaj, szén, földgáz) adójának emelése, ezzel kapcsolatban inkább elutasítóak a magyarok (4,6). A karbonadó egyébként nagyon megosztó a világ minden táján, korábbi bejegyzésünkben részletesen foglalkoztunk vele.