A nagy világjárványok a történelemben eddig rendre a gazdasági egyenlőtlenségek jelentős csökkenésével jártak együtt. A koronavírus-járvány azonban az a kivétel lehet, amely még legjobb esetben is csak az egyenlőtlenségek jelenlegi szintjének megmaradásával, rosszabb esetben a további növekedésükkel járhat együtt. De mielőtt rátérnénk erre, nézzük meg, hogy a világtörténelem nagy járványai hogyan csökkentették az egyenlőtlenségeket, és ennek milyen következményei voltak.
A korábbi járványok következményei
A 14. század közepén nagyjából 75-200 millió halálos áldozatot szedő pestisjárvány, a Fekete Halál a jövedelmi különbségekre és a földárakra is jelentős hatással volt. A parasztok hirtelen és tömeges megfogyatkozása jelentősen javította a pozíciójukat a földesurakkal szemben, akiknek komoly gondot okozott, hogy elég embert találjanak a földjeik megművelésére. Történészek szerint többek között ezek a folyamatok vezettek az 1381-es angliai parasztlázadáshoz, ahol a lázadók a jobbágyság intézményének eltörlését követelték, a föld nélküliek egy részéből pedig egy új tulajdonosi réteg alakult ki.
A bérnövekedés más nagy világjárványok után is jelentkezett. Egy nemrég publikált gazdaságtörténeti tanulmány tizenöt, több mint százezer halálos áldozattal járó járványt vizsgált. Ezek közül a leghalálosabb a spanyolnátha volt, amely 1918 és 1920 között nagyjából 100 millió ember életét követelte. A tanulmányból az derül ki, hogy a járványok végét követően a reálbérek Európában átlagosan három évtizeden keresztül nőttek, míg ugyanebben az időszakban a tőke hozama csökkent, a csúcson öt százalékos kumulatív eltéréssel. Összességében tehát csökkent a tőketulajdonosok és a bérből élők közti egyenlőtlenség.
A járványok egész hosszú időszakokra meghatározták a gazdasági folyamatok irányait, és a földrajzi egyenlőtlenségekre is hatással voltak egyes kutatások szerint. A 14. század közepén a pestisjárványt követően a megnövekedett bérköltségek a termelékenység növelésére és innovációra ösztönözték a vállalkozókat. Ebben az időszakban kezdtek a mezőgazdaságban szarvasmarhák helyett lovakat használni a szántáshoz, és ekkoriban kezdett a gabonatermesztés helyett a juhtartás és a gyapjútermelés dominálni. Ez egyes gazdaságtörténészek szerint hozzájárult a Nyugat gazdasági felemelkedéséhez.
A járványok hatásai ugyanakkor eltérőek lehettek a kiinduló feltételektől függően: Guido Alfani, a Bocconi Egyetem gazdaságtörténésze szerint a 17. századi pestis például felgyorsította azt a folyamatot, amelyben az észak-európai gazdaságok fokozatosan lehagyták a korábban fejlettebb dél-európai gazdaságokat.
Más történészek szerint azonban nemcsak járványok lehetnek hatással az egyenlőtlenségekre, hanem az egyenlőtlenségek is a járványokra. Peter Turchin egész konkrétan azokban az időszakokban látja a járványok kialakulásának nagyobb esélyét, amikor a kiterjedt nemzetközi gazdasági integráció nagyobb egyenlőtlenségekkel jár együtt. Egyik blogbejegyzésében például a 2. században tomboló Antonine-pestist hozza példának, aminek kitörése idején a római és a kínai birodalmak is hatalmuk és gazdagságuk csúcsán álltak. Ebben az időszakban a nagy kereskedelmi központokban a szegények és gazdagok összezsúfolva éltek együtt, ami megteremtette a világjárványok kialakulásának feltételeit. Turchin szerint a 6. századi Jusztiniánusz-pestis és a 14. századi pestisjárvány is hasonló körülmények között alakult ki.
Milyen utat követ a covid-19?
A mostani járványnak a Wall Street Journalnek nyilatkozó közgazdászok – a fent idézett tanulmány egyik szerzője, Òscar Jordà, és az egyenlőtlenségre ható tényezőket egészen az őskorig visszamenően vizsgáló könyv szerzője, Walter Scheidel – szerint viszont nem lesz jelentős hatása a bérekre. Egyrészt mivel az ellenintézkedések miatt várhatóan jóval kevesebben halnak majd meg arányaiban, mint az említett nagy járványokban, másrészt pedig azért, mert a koronavírus főleg az idős, gyakran már nyugdíjas korú népesség körében életveszélyes.
A világjárványok nem minden esetben járulnak hozzá átfogó politikai változásokhoz, azonban néha olyan társadalmi traumát okozhatnak, amelyek hosszú távú politikai folyamatoknak ágyaznak meg. Jó példa erre az első világháború, ami a spanyolnáthával együtt Európa egyes országaiban forradalmakhoz, más országokban átfogó reformokhoz járult hozzá. Scheidel alapvetően szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a koronavírus-járványnak ilyen átfogó hatása lenne majd, de ha hatással lesz a jövedelmi egyenlőtlenségekre, akkor Schneidel szerint ilyen formában lesz.
A történész szerint az emberek dönthetnek majd, hogy a kormányaik megfelelően kezelték-e a járványt, és hogy szükség van-e átfogó változásra. Scheidel szerint bár a jelenlegi intézkedések úgy vannak beállítva, mint amelyek a társadalmat és a gazdaságot akarják megvédeni, valójában a politikai elit számára legalább ugyanilyen fontos a fennálló rend védelme. Ha az intézkedések sikertelenek lesznek, Scheidel szerint akár jelentős változások is jöhetnek.
Addig viszont biztosak lehetünk abban, hogy – ahogyan arról a múltkor mi is írtunk – a járvány azokat az alacsony jövedelmű szavazókat érinti a leghátrányosabban, akiknek érdekükben áll az egyenlőtlenségek csökkenése. A kijárási korlátozások miatt szenvedő iparágakban leginkább a szegényebbek, a nők és a fiatalok dolgoznak, így járnak rosszabbul. Ezen kívül, ahogy arra a New York Times cikke is rámutatott, a home office és az otthonmaradás gyakran a gazdagabbak kiváltsága; az alacsonyabb jövedelműeknek gyakrabban van olyan állása, amiben nem lehet otthonról dolgozni.
Az elégedetlenségre utaló jelek a járvány negatív hatásainak leginkább kitettek körében azonban egyre nyilvánvalóbbak. Az Egyesült Államokban számos városban tartottak lakbérsztájkokat a munkájukat elvesztő bérlők. De munkahelyi sztrájkokra is sor került több helyen, például Lombardiában, ahol a helyi szakszervezetek szupermarketekben és gyárakban a nem biztonságos munkakörülmények miatt szerveztek akciókat. Még az olyan diktatórikus rendszerekben is a társadalmi elégedetlenség nyilvános megnyilvánulásait lehet tapasztalni, mint Kína, ahol a wuhani kisvállalkozók az utcán tüntettek a bérleti díjaik elengedéséért. Hosszabb távon így összességében remélhetőleg a sok szenvedés mellett az egyenlőtlenségek csökkenésének formájában pozitív hozadéka is lesz ennek a járványnak.[:en]A nagy világjárványok a történelemben eddig rendre a gazdasági egyenlőtlenségek jelentős csökkenésével jártak együtt. A koronavírus-járvány azonban az a kivétel lehet, amely még legjobb esetben is csak az egyenlőtlenségek jelenlegi szintjének megmaradásával, rosszabb esetben a további növekedésükkel járhat együtt. De mielőtt rátérnénk erre, nézzük meg, hogy a világtörténelem nagy járványai hogyan csökkentették az egyenlőtlenségeket, és ennek milyen következményei voltak.
A korábbi járványok következményei
A 14. század közepén nagyjából 75-200 millió halálos áldozatot szedő pestisjárvány, a Fekete Halál a jövedelmi különbségekre és a földárakra is jelentős hatással volt. A parasztok hirtelen és tömeges megfogyatkozása jelentősen javította a pozíciójukat a földesurakkal szemben, akiknek komoly gondot okozott, hogy elég embert találjanak a földjeik megművelésére. Történészek szerint többek között ezek a folyamatok vezettek az 1381-es angliai parasztlázadáshoz, ahol a lázadók a jobbágyság intézményének eltörlését követelték, a föld nélküliek egy részéből pedig egy új tulajdonosi réteg alakult ki.
A bérnövekedés más nagy világjárványok után is jelentkezett. Egy nemrég publikált gazdaságtörténeti tanulmány tizenöt, több mint százezer halálos áldozattal járó járványt vizsgált. Ezek közül a leghalálosabb a spanyolnátha volt, amely 1918 és 1920 között nagyjából 100 millió ember életét követelte. A tanulmányból az derül ki, hogy a járványok végét követően a reálbérek Európában átlagosan három évtizeden keresztül nőttek, míg ugyanebben az időszakban a tőke hozama csökkent, a csúcson öt százalékos kumulatív eltéréssel. Összességében tehát csökkent a tőketulajdonosok és a bérből élők közti egyenlőtlenség.
A járványok egész hosszú időszakokra meghatározták a gazdasági folyamatok irányait, és a földrajzi egyenlőtlenségekre is hatással voltak egyes kutatások szerint. A 14. század közepén a pestisjárványt követően a megnövekedett bérköltségek a termelékenység növelésére és innovációra ösztönözték a vállalkozókat. Ebben az időszakban kezdtek a mezőgazdaságban szarvasmarhák helyett lovakat használni a szántáshoz, és ekkoriban kezdett a gabonatermesztés helyett a juhtartás és a gyapjútermelés dominálni. Ez egyes gazdaságtörténészek szerint hozzájárult a Nyugat gazdasági felemelkedéséhez.
A járványok hatásai ugyanakkor eltérőek lehettek a kiinduló feltételektől függően: Guido Alfani, a Bocconi Egyetem gazdaságtörténésze szerint a 17. századi pestis például felgyorsította azt a folyamatot, amelyben az észak-európai gazdaságok fokozatosan lehagyták a korábban fejlettebb dél-európai gazdaságokat.
Más történészek szerint azonban nemcsak járványok lehetnek hatással az egyenlőtlenségekre, hanem az egyenlőtlenségek is a járványokra. Peter Turchin egész konkrétan azokban az időszakokban látja a járványok kialakulásának nagyobb esélyét, amikor a kiterjedt nemzetközi gazdasági integráció nagyobb egyenlőtlenségekkel jár együtt. Egyik blogbejegyzésében például a 2. században tomboló Antonine-pestist hozza példának, aminek kitörése idején a római és a kínai birodalmak is hatalmuk és gazdagságuk csúcsán álltak. Ebben az időszakban a nagy kereskedelmi központokban a szegények és gazdagok összezsúfolva éltek együtt, ami megteremtette a világjárványok kialakulásának feltételeit. Turchin szerint a 6. századi Jusztiniánusz-pestis és a 14. századi pestisjárvány is hasonló körülmények között alakult ki.
Milyen utat követ a covid-19?
A mostani járványnak a Wall Street Journalnek nyilatkozó közgazdászok – a fent idézett tanulmány egyik szerzője, Òscar Jordà, és az egyenlőtlenségre ható tényezőket egészen az őskorig visszamenően vizsgáló könyv szerzője, Walter Scheidel – szerint viszont nem lesz jelentős hatása a bérekre. Egyrészt mivel az ellenintézkedések miatt várhatóan jóval kevesebben halnak majd meg arányaiban, mint az említett nagy járványokban, másrészt pedig azért, mert a koronavírus főleg az idős, gyakran már nyugdíjas korú népesség körében életveszélyes.
A világjárványok nem minden esetben járulnak hozzá átfogó politikai változásokhoz, azonban néha olyan társadalmi traumát okozhatnak, amelyek hosszú távú politikai folyamatoknak ágyaznak meg. Jó példa erre az első világháború, ami a spanyolnáthával együtt Európa egyes országaiban forradalmakhoz, más országokban átfogó reformokhoz járult hozzá. Scheidel alapvetően szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a koronavírus-járványnak ilyen átfogó hatása lenne majd, de ha hatással lesz a jövedelmi egyenlőtlenségekre, akkor Schneidel szerint ilyen formában lesz.
A történész szerint az emberek dönthetnek majd, hogy a kormányaik megfelelően kezelték-e a járványt, és hogy szükség van-e átfogó változásra. Scheidel szerint bár a jelenlegi intézkedések úgy vannak beállítva, mint amelyek a társadalmat és a gazdaságot akarják megvédeni, valójában a politikai elit számára legalább ugyanilyen fontos a fennálló rend védelme. Ha az intézkedések sikertelenek lesznek, Scheidel szerint akár jelentős változások is jöhetnek.
Addig viszont biztosak lehetünk abban, hogy – ahogyan arról a múltkor mi is írtunk – a járvány azokat az alacsony jövedelmű szavazókat érinti a leghátrányosabban, akiknek érdekükben áll az egyenlőtlenségek csökkenése. A kijárási korlátozások miatt szenvedő iparágakban leginkább a szegényebbek, a nők és a fiatalok dolgoznak, így járnak rosszabbul. Ezen kívül, ahogy arra a New York Times cikke is rámutatott, a home office és az otthonmaradás gyakran a gazdagabbak kiváltsága; az alacsonyabb jövedelműeknek gyakrabban van olyan állása, amiben nem lehet otthonról dolgozni.
Az elégedetlenségre utaló jelek a járvány negatív hatásainak leginkább kitettek körében azonban egyre nyilvánvalóbbak. Az Egyesült Államokban számos városban tartottak lakbérsztájkokat a munkájukat elvesztő bérlők. De munkahelyi sztrájkokra is sor került több helyen, például Lombardiában, ahol a helyi szakszervezetek szupermarketekben és gyárakban a nem biztonságos munkakörülmények miatt szerveztek akciókat. Még az olyan diktatórikus rendszerekben is a társadalmi elégedetlenség nyilvános megnyilvánulásait lehet tapasztalni, mint Kína, ahol a wuhani kisvállalkozók az utcán tüntettek a bérleti díjaik elengedéséért. Hosszabb távon így összességében remélhetőleg a sok szenvedés mellett az egyenlőtlenségek csökkenésének formájában pozitív hozadéka is lesz ennek a járványnak.