Szerző: Niamh Purcell klímaaktivista, az ír Biodiverzitás Védelemmel kapcsolatos Gyermek és Ifjúsági Gyűlés Fiatal Tanácsadói Csapatának tagja.
2022 közepén hirtelen egyre többet lehetett hallani az ír Biodiverzitás Védelemmel kapcsolatos Gyermek és Ifjúsági Gyűlésről. Nem meglepő, hogy sokak számára a kezdeményezés teljesen újszerű volt. Biztos vagyok abban, hogy, ha nem is nagy számban, azért bőven akadtak, akik szkeptikusak voltak a kezdeményezéssel kapcsolatban. Akik kételkedtek abban, hogy képesek a megszólított korosztály tagjai (8-17 évesek) valódi változást elérni főleg egy olyan sürgős megoldásokért kiáltó témában, mint a biodiverzitás rohamos csökkenése.
A projekt bebizonyította, hogy ezek a kételyek teljesen alaptalanok voltak. Nyolc kortársammal együtt tagja voltam az ún. Fiatal Tanácsadók Csapatának, mely segített megtervezni és kivitelezni Írország első ilyen témájú, gyermekeket és fiatalokat tömörítő közösségi gyűlését. Olyasvalakiként tehát, aki a folyamatot az elejétől a végéig közelről követte nyomon, szeretném nyomatékosítani: A résztvevők hatékonyak voltak és kitűnő munkát végeztek.
Az, hogy ilyen jellegű gyűlés korábban még nem volt Írországban súlyos felelősséget helyezett a szervező csapatra. Tagadhatatlan, hogy eleinte voltak félelmeink – nekem legalábbis mindenképpen –, mi is fog történni és imádkoztunk azért, hogy a projekt minél zökkenőmentesebben zajlódjon le. De, amikor 2022 szeptemberében először sétáltam be a terembe, ahol a projekt csapata összegyűlt, minden idegességem elszállt.
Ott volt mindenki, akivel előtte már hónapokon keresztül együtt dolgoztunk. Leírhatatlan, mennyire jó érzés volt személyesen találkozni a csapat tagjaival és látni, hogyan végzik el a rájuk bízott feladatokat, hogyan bontakoznak ki és illeszkedik tökéletesen személyiségük az Ifjúsági Gyűlés kihívásaihoz. A teremben jelenlevőknek és a Gyűlés valamennyi tagjának személyes szerepük volt abban, hogy a folyamat végül fantasztikusan sikerült és az esemény igazán egyedi lett.
Mi mindannyian, több millió másik klíma aktivistával együtt világszerte, részesei vagyunk valami egészen különlegesnek. Egy óriási mozgalom tagjai vagyunk. Harcolunk azért, amiben hiszünk és – mivel mind különböző tapasztalatokkal, tudással, személyiséggel rendelkezünk –, más és más megoldási lehetőségeket jelenítünk meg és eltérő perspektívákkal gazdagítjuk a párbeszédet. Mi ez, ha nem egy rendkívüli lehetőség arra, hogy végül a legjobb válaszok találjuk meg a felmerülő problémákra?
A Gyűlésen résztvevő gyerekek nagy érdeklődéssel figyelték mindazt, ami elhangzott és, miközben figyeltem őket tudatosult bennem, micsoda elhivatottság van bennük, milyen szenvedélyesen szeretnék egészségesebbé tenni a világunkat, milyen rettenetesen szeretnék megmenteni mindazt, ami még megmenthető.
Elhivatottságuk mértéke kissé talán zavarba is hozott, de soha korábban nem voltam még ennyire optimista a világ jövőjével kapcsolatban. Hogy ne lettem volna, hiszen, ha a világban több olyan gyermek van, mint akik a Gyűlésen ott voltak – és tudom, hogy vannak – a jövő jó kezekben van. Univerzumunk szövete, mely nem más mint maga a természeti környezetünk, jó kezekben van.
Kell, hogy legyen az embereknek legyen egy személyes kötődése, egyfajta lelki kötődése a természethez. Fontos, hogy érdekeljen minket a környezetünk, a bolygónk jövője és az is fontos, hogy cselekedjünk. Úgy érzem, napjainkban ez a kötődés az, ami sokaknál hiányzik és ez hatalmas probléma. Hatalmas, de nem leküzdhetetlen.
A természet olyan gyönyörű. Lélegzetelállító, amikor ősszel a fák a vörös, narancssárga és sárga megannyi árnyalatát öltik magukra és, kit ne nyűgöznének le a virágok királykék, rózsaszín és még ezernyi színű szirmaikkal és hangulatukkal? Édesanyám egyszer azt mesélte, csupán a zöldnek több mint negyven árnyalata van. Ha figyelsz a környezetedre, belátod, ez valóban igaz. Ha tehetünk többet azért, hogy megóvjuk a természet sokszínűségét, miért ne tennénk?
A változás azzal kezdődik, hogy egyszerűen kiülünk a természetbe és megfigyeljük a környezetünket. Ha elcsendesedünk látjuk, madarak szállnak el a fejünk felett, halljuk, ahogy a tücskök ciripelnek a lábunknál és észrevesszük, hogy finoman megmozdul a közeli bokor, melynek levelei alatt egy sündisznó vert tanyát.
Figyelni önmagában persze nem elég. Meg kell teremtenünk azokat a tereket, ahol tudunk beszélgetni is a természetről. Ez kifejezetten a fiatalok számára fontos, azon generáció tagjai számára, akiknek életében alighanem kritikus ponthoz érkezik majd a biodiverzitás átalakulása és a klímaváltozás.
Mivel a jövő valóban a miénk, a véleményünk legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint bárki másé, amikor arról van szó, milyen válaszok születnek az említett kihívásokra. A jövőnek kialakításában részt kell vennünk, az illetékeseknek szerepet kell adniuk nekünk a megformálásában. Oda kell, hogy engedjenek minket az asztalhoz, hogy hatással lehessünk a formálódó politikai döntésekre, jogszabályokra!
A Gyűlés arra is megtanított, hogy a fiatalok hangja valóban felbecsülhetetlen értékű. Bebizonyosodott, teljesen más szempontokat jelenítünk meg mint a felnőttek. Fiatalok vagyunk és – miként egyik tanácsadó társam rámutatott – sok kérdésben tényleg máshogy gondolkodunk, mint az előttünk járók. A rajtunk keresztül összegyűjthető alternatív szempontok megjelenése éppen ezért nagyon fontos, amikor az olyan, össztársadalmat érintő problémákra keressük a válaszokat, mint a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése, a nemek közti egyenlőtlenség, vagy az éhezés a világban. Megismétlem, úgy, hogy mindenki, még a terem végében ülök is hallják: Igenis számít a fiatalok szava!

A Gyűlés által összeállított cselekvésre való felhívásokat egyébként nem egyszerűen átadtuk az ír kormánynak. Részletesen bemutattuk a javaslatainkat és megbeszéltük őket az illetékesekkel. Én is benne voltam abban a küldöttségben, amely ellátogatott az ír demokrácia székhelyére és felvázolta, milyen vátoztatásokat szeretnénk elérni és miért lennének azok fontosak.
A képviselők meghallgattak minket és önmagáért beszél, hogy ötleteink közül többet figyelembe vettek az illetékesek, amikor összeállították a 2024-es Nemzeti Biodiverzitási Akciótervet. Vannak a dokumentumnak olyan elemei, amelyeknek konkrétan a mi ötleteink szolgáltatták az alapját. A gyermekek és fiatalok tehát valóban képesek valódi, tartós változást elérni. A kor nem tényleg nem számít. Ami fontos, az a szenvedély.
Egy másik dolog, amit a Gyűlés számomra bebizonyított, hogy megfelelő, támogató környezetben a gyerekek és fiatalok egyszerűen kivirulnak. Ha a közeg befogadó, tiszteletteljes és bátorító, elkezdik kifejteni a véleményüket és az idő előrehaladtával egyre magabiztosabban képviselik azt. Miért fontos ez? Mert reálisan nézve, mi vagyunk az utolsó generáció amely képes lesz hatékony lépéseket tenni a klímaváltozás mérséklésének érdekében.
Mi valóban a jövő vagyunk és megérdemeljük, hogy beleszólhassunk abba, hogyan is néz majd ki ez a bizonyos jövő. Felnőttként nekünk kell majd együttélnünk azokkal a stratégiákkal, amelyeket a klímaváltozás okozta károk enyhítésére napjainkban megalkotnak a döntéshozók. Nem lenne tehát logikus, hogy beleszólhassunk abba, ezek a stratégiák hogyan is nézzenek ki? És nem nem csak, hogy megérdemeljük ezt a lehetőséget, jogunk van hozzá! A gyermekek jogairól szóló ENSZ egyezmény (UNCRC) 12-ik cikkelye feketén-fehéren leszögezi, hogy „tiszteletben kell tartani a gyermekek véleményét”.
Sajnos a személyes – bár sokak által talán vitatott véleményem -, hogy egyelőre a fiatalok meghallgatása olyasmi, amit, sok esetben, társadalmilag stigmák öveznek. Nem fogom szépíteni véleményemet és nem is kérek érte bocsánatot, mert úgy gondolom, az egyetlen módja annak, hogy leküzdjük az előttünk álló közös akadályokat, ha őszinték vagyunk.
A felnőttek olykor azzal söprik le a fiatalok véleményét és ötleteit, hogy az illető „túl fiatal”, „túl tapasztalatlan”, „nem ért igazán a témához, így nem is tudhatja, hogy miről beszél egyáltalán”. Ezek csak üres kifogások! Azt ugyanis értjük, hogy vészhelyzet van. És, ami ennél is fontosabb: A szívünkön viseljük a problémákat. Törődünk a bolygónk jövőjével nem utolsó sorban azért, mert itt élünk és a jövőben is ez lesz az otthonunk. Ha nem érdekelne minket, nem csatlakozna több millió diák világszerte az olyan mozgalmakhoz, mint a Fridays for Future, vagy nem vettek volna részt a Gyűlésünkön sem meghívottak. Ez csak két példa, melyhez hasonlókból rengeteg van. Mi is szeretnénk részt venni a problémák megoldásában. Talán nem csak a magam nevében beszélek, amikor azt mondom, valósággal szomjazzuk a változást!
Első kézből tapasztaltam, milyen fantasztikus munkára képesek a gyerekek és fiatalok, amikor esélyt kapnak arra, hogy megnyilvánuljanak. És természetesen ez nem csak a klímával, vagy a klímaváltozással kapcsolatos témák esetén igaz. A fiatalok nagyon szeretnék elmondani a véleményüket, és ezt sok esetben meg is teszik, sajnos azonban, egyelőre az olyan fórumok, mint amilyen a Gyűlés is volt, nagyon ritkák.
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy őszintén hiszem, a gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy meghallgassák őket, főleg az olyan témákban, amelyek közvetlenül hatással vannak rájuk. Abban is hiszek, hogy képesek vagyunk változást elérni, ha kapunk rá lehetőséget. Összefoglalva tehát, úgy gondolom, fontos lenne, hogy több olyan teret hozzunk létre – biztonságos, támogató és befogadó tereket – amelyeken keresztül a fiataloknak lehetőségük van nagyobb fokú részvételre. Több olyan projektre van szükségünk, mint amilyen a Gyűlés is volt, amelyek keretében a fiatalokat nem csak meghallgatják, hanem melyeken keresztül véleményüket, szempontjaikat közvetítik is.
Nem fogjuk tudni megoldani a kríziseket, hacsak a megoldások megkeresésében nem veszünk mindannyian részt. A „mindannyianba” pedig beletartoznak a fiatalok is, akiknek észrevételeik jelentős szerepet játszhatnak a legjobb megoldások megtalálásában.
Azzal, hogy nem hallgatjuk meg a fiatalokat, a világ vezetői a népesség jelentős részét ignorálják. A fiatalok véleményének létjogosultságát nem csak el kell ismerni, hanem támogatni is kell a fiatalokat abban, hogy tegyenek lépéseket a világunkat fenyegető veszélyek elhárításában, kezelésében. Bízom benne, minél inkább hajlandóak minket meghallgatni, annál inkább merünk majd megszólalni.
A szerző a folyamattal kapcsolatos tapasztalatairól és gondolatairól bővebben ír Being The Solution (A megoldásnak lenni) című, kiadás előtt álló könyvében.