„Nem csak a babakocsit toló nőnek jó, ha hosszabb ideig zöld a lámpa” – izgalmas beszélgetés zajlott arról, mitől nőbarát egy város

Kerekasztal beszélgetés nőbarát városok Lumen

Teltház mellett zajlott le a Nők a radar alatt kerekasztal beszélgetés sorozat második része. Az eseménynek ezúttal is a Lumen Kávézó adott otthont, a téma pedig az volt, hogyan lehet, nőbarát városokat tervezni, azaz olyan városokat, amelyek mindkét nem képviselői számára ugyanazt a biztonságot, szabadságot, ugyanazokat a lehetőségeket biztosítják.

Az kerekasztal ezen belül elsősorban arra fókuszált, hogyan lehet kialakítani a városi tereket úgy, hogy a nők és a férfiak számára is egyformán biztonságosak és bizalomgerjesztőek legyenek. Az eseményen — melyet a DemNet a KultúrAktív Egyesülettel közösen szervezett – egyúttal közös gondolkodásra hívtunk mindenkit azzal kapcsolatban, milyen lenne egy vonzó, modern város, amely mindenki számára élhető, befogadó? 

A beszélgetés – melyet Ónodi-Molnár Dóra újságíró moderált – két blokkból állt: egy szakértői, illetve egy döntéshozói részből. Az elsőben Dallos Endre, a Biztonságos és Élhető Városokért Egyesület elnöke, Dúll Andrea környezetpszichológus, az MTA doktora, Rab Judit, a BKK közterület-fejlesztés és szabályozás osztály vezetője, Reith Anita okleveles tájépítészmérnök és Szabó Julianna építészmérnök, urbanista, a BME Urbanisztika Tanszék oktatója vett részt.

Telt ház nőbarát város kerekasztal beszélgetés.

A moderátor azzal indította a beszélgetést, hogy a nőbarát város kifejezés nincsen igazán benne a köztudatban és neki is el kellett gondolkodni azon, vajon pontosan mit takar. A barátnőivel beszélgetve azonban rövid időn belül felmerült három téma, ami ide vág: az elégtelen számú és minőségű nyilvános WC, a megfelelő közvilágítás hiánya egyes helyeken, illetve a babakocsikkal való közlekedés nehézségei.

Ott félünk, ahol nincsen senki

Reith Anna elmondta, kifejezetten női szempontok nem szoktak megjelenni a tervezésnél, viszont, ha az a cél, hogy mindenki számára jól használható, biztonságos terek jöjjenek létre a városokban, a terek megtervezéséhez integrált megközelítésre van szükség. Mint rámutatott, ott érezzük magunknak biztonságban, ahol van ún. természetes felügyelet, azaz, ahol mások is vannak. Éppen ezért a tervezés folyamatának szükségszerűen olyannak kell lennie, hogy minél inkább bevonja a nőket is. A tájépítészmérnök rámutatott arra is, hogy a nők szempontjai egyébként rendszerint más csoportok igényeivel is összecsengenek, pl. az idősek, gyerekek, gyalogosok, biciklisták.

Dúll Andrea jelezte, nehéz szétválasztani a gyereke és a nők szempontjait a terek megtervezésénél. A gyerekek nagy része ugyanis nem használja a várost felnőttek nélkül, abban a térben pedig, ahol a gyereket kísérő szülő (aki az idő többségében az anya) nem érzi jól magát, nem fogja jól érezni magát a gyermek sem.  A környezetpszichológus szerint, bár meg lehet elvek mentén papíron tervezni egy várost, nem biztos, hogy a valóságban olyan is lesz. Jönnek majd a felhasználók és igénybe veszik és egészen új kölcsönhatásokat teremtenek.

A szakértő  beszélt arról is, hogy a környezethasználat nem tudatos, így sok esetben egyszerűen nem lehet direktbe megkérdezni a résztvevőktől, mitől éreznénk magukat egy adott térben jól, vagy biztonságosan.  Ebből kifolyólag, bár nagyon fontos szerinte is bevonni az emberek a tervezésbe, a participációs folyamatokat magukat is úgy kell megtervezni, hogy ezt szem előtt tartjuk. Bár az elmúlt években rengeteget fejlődött a tudomány ezen a téren, továbbra is nagyon sok dolog van, amit nem tudunk arról, hogyan használják az emberek a teret. Azt azonban több kutatás is kimutatta, hogy a (nem csak női) lakosság azokat a helyeket tartja a legbiztonságosabbnak, ahol sok nő van, pláne gyerekkel, „külön jó, ha mosolyognak is.”

Szabó Julianna urbanista arról beszélt, továbbra is igaz, hogy jóval több férfi van a tervezők között és ennek érződik a hatása. Ugyanakkor hozzátette, hogy kontraproduktívnak tartja a „nőbarát város”, vagy „női szempont” kifejezéseket. Szerinte például az, hogy hosszabb a gyalogos átkelőnél a zöld jelzés, “nem csak a babakocsival közlekedő nőnek jó, hanem például egy törött lábú pasinak is”.  Az egyetlen terület, amit valóban kifejezetten a nőket érintő problémának lehet nevezni szerinte az, hogy nincsen megfelelő számú és minőségű nyilvános női mosdó.

Nőbarát város gyalogos átkelő

A Biztonságos és Élhető Városokért Egyesület a környezet és a bűnözés kapcsolatát vizsgálja. Dallos Endre elmondta, amikor terveznek, nem csak csak fizikai teret vizsgálják és évtizedek óta az az elfogadott nézet, hogy az ember nélkül nem lehet jól tervezni. Ennek ellenére az egyesület elnöke bevallotta, kollégáival eszükbe sem jutott eddig, hogy nemek szerint próbálják definiálni a biztonságot. Hozzátette azonban, hogy a szubjektív biztonságérzetet természetesen a BEVE is figyelembe veszi, hiszen, az emberek nem mennek oda, ahol azt feltételezik, veszélyben lennének (pl. aluljárók) és ezzel kapcsolatban lehet például különbség a nemek között. Dallos Endre nyomatékosította, hogy meg kell vizsgálni az adott mikroközösségeket minden esetben, ugyanakkor szerinte nagyon nehéz egységes kritériumokat megfogalmazni azzal kapcsolatban, mitől lesz nőbarát egy város.

Rab Judit, a BKK közterület-fejlesztés és szabályozás osztály vezetője szintén arról beszélt,. hogy a BKK-nál mindig nagy hangsúlyt fektetnek az érintettek bevonására a tervezésbe, ugyanakkor nincsenek kifejezetten női szempontok. Beszélt azonban arról is, hogy néhány éve készült egy felmérés, amely kimutatta, Budapesten valóban eltér az, ahogyan a nők, illetve férfiak közlekednek. A nők például többet használják a közösségi közlekedést, míg a férfiak közül többen vezetnek, a nők rövidebb utakat tesznek meg és azokat többször is megszakítják, ehhez képest a férfiak hosszabb utat tesznek meg otthonuk és munkahelyük között, azt pedig ritkán szakítják meg.

A panel tagjai egyetértettek abban, hogy a klímaváltozás számos kihívás elé állítja a városokat és az emberek bevonásával kell megtalálni ezekre a kihívásokra a legjobb megoldásokat. Dúll Andrea hangsúlyozta, fontos a jó kommunikáció és, hogy az emberek megértsék, nem lehet az az elvárás, hogy egyre jobban érezzük magunkat az elkövetkezendő évtizedekben, a cél, hogy a legjobban alkalmazkodjunk az új állapotokhoz. Szabó Julianna szerint, ahhoz, hogy ez megvalósuljon nagyon sok városi rendszer fejlesztésére is szükség van pl. létre kell hozni olyan szociális hálózatot, amely képes elérni az idősebb lakosokat hőhullámok idején. Reith Andrea ezzel kapcsolatban megjegyezte, a nők általában a férfiaknál előrébb sorolják a zöld környezet-, a gondoskodó környezet kialakításának fontosságát. Ezért is nagyon fontos, hogy hatékonyan be legyenek vonva a városok megtervezésébe.

Figyelembe kell venni az eltérő életviteli szokásokat

A másodikban a vendégek Vitézy Dávid közlekedési és városmobilitási szakértő, korábbi közlekedésért felelős államtitkár, valamint Őrsi Gergely, a II., illetve Baranyi Krisztina, a IX. kerület polgármestere voltak, akik arról beszélgettek, mik a „női szempontok” egy város fejlesztésénél, vagy egyáltalán vannak-e ilyenek.

Nőbarát város kerekasztal beszélgetés döntéshozók

Baranyi Krisztina nyomatékosította, hogy a maga részéről nem részesíti előnyben a genderszemléletet a várostervezésben, hiszen a közterületnek mindenki számára használhatónak kell lennie. Őrsi Gergely, – aki korábban a II. kerületben több ízben is tett lépéseket azért, hogy több köztér és utca legyen híres nőkről elnevezve– ehhez azonban hozzáfűzte, hogy a tervezési folyamatokban növelni kell a részvételiséget ezt pedig akkor lehet hatékonyan,  ha figyelembe vesszük a különböző csoportok életviteli szokásait. A polgármester hozzátette, bár a jogszabályok szintjén megvalósul az egyenjogúság a nemek közt, nem szabad például úgy tenni, mintha a gyereknevelési feladatokat többségében nem a nők látnák el. Vitézy Dávid a főpolgármester-választási kampányban is gyakran emlegetett BKK-rendészetet hozta fel azzal kapcsolatban, hogy világszerte nagyobb arányban használják a nők a közösségi közlekedést, mint a férfiak, így a közösségi közlekedés esetén a biztonság és a biztonságérzet javítása például kifejezetten „női kérdés”.

Ha bővebben szeretnél olvasni arról, hogy hogyan zajlott a kerekasztal beszélgetés, ajánljuk a figyelmedbe a HVG cikkét.

Fotók: Podlussány Máté