Az egyenlőtlenségek járványa

Az egész világon elképesztő méreteket öltött az egyenlőtlenség koronavírus-járvány miatt. Az Oxfam legújabb elemzése rámutat arra hogy amíg a világ leggazdagabb milliárdosainak összesen kilenc hónap kellett ahhoz, hogy a vagyonuk visszaálljon a vírus előtti állapotba, addig a legszegényebbeknek ez akár egy évtizedbe is telhet. A járvány több százmillió embert sodort munkanélküliségbe, a gazdaság az összeomlás szélén áll, a milliárdosok pedig továbbra is halmozzák a vagyonukat. A vírus tovább mélyítette a már meglévő nemek közötti és etnikai egyenlőtlenségeket, az elnyomott csoportoknak pedig egyre kevesebb kilátása van egy boldog, méltóságteljes életre. Ahhoz, hogy a súlyos egyenlőtlenségek megszűnjenek, a döntéshozóknak a progresszív adózást és az ingyenes egészségügy, illetve oktatás bevezetését tanácsolják az Oxfam szakértői is.

Nyílik az olló

Újabb jelentést adott ki az egyenlőtlenségekről az Oxfam január 25-én. Ezúttal 79 ország 295 közgazdászával végeztek felmérést a témában, amelyben a szakemberek véleményét kérték ki azzal kapcsolatban, hova tart a világ az egyenlőtlenségek terén, és milyen további súlyos következményekre számíthatunk a covid-19 miatt. A megkérdezett közgazdászok 87%-a azt mondta, arra számít, hogy saját hazájában erőteljesen fognak növekedni a jövedelmek közötti különbségek, több mint felük pedig úgy látja, hogy a kormányuk nem készült fel megfelelően arra, hogy felvegye a harcot a vírus okozta egyenlőtlenségekkel és a nagymértékű szegénységgel.

A világ kormányai valóban nehéz feladattal állnak szemben. Egyre szűkülő lehetőségeik vannak arra, hogy talpra állítsák a gazdaságot, megfékezzék a szegénységet és emberek millióinak nyújtsanak kilátást egy élhetőbb jövőre. A változáshoz elsősorban a mostani gazdasági rendszer gyökeres és azonnali megreformálására lenne szükség, hiszen ez a rendszer felelős az extrém mértékű egyenlőtlenségért és az emberek tömegének mindennapját jelentő súlyos szegénységért. A legnagyobb problémát mégis az jelenti, hogy a koronavírus egy olyan világon söpört végig, amely már eleve óriási egyenlőtlenséggel küzdött, és ahol a milliárdosok maroknyi csoportja akkora vagyonra tett szert, amennyit ezer emberi élet ideje alatt tudna csak elkölteni, miközben az emberiség fele napi 5,5 dolláron kénytelen tengődni. A gazdasági rendszer irdatlan tempóban rántja magával azokat, akik a leginkább ki vannak téve az egyenlőtlenségeknek: a nőket, az elnyomott etnikai csoportokat és a szegényeket. Az Oxfam figyelmeztet: a vírus okozta extrém egyenlőtlenségek egyre több embert taszítanak olyan méltatlan körülmények közé, ahol gyorsabban lesznek betegek, kevesebb eséllyel jutnak hozzá jó minőségű oktatáshoz és ahol egyáltalán nincs lehetőségük egy boldog, méltóságteljes élethez.

Milliárdosok és szegények

A koronavírus első néhány hónapjában a világgazdaság rohamtempóban kezdett zuhanni, és ez alól eleinte a milliárdosok sem jelentettek kivételt. Az egyenlőtlenségeket talán a legjobban mégis az mutatja, mennyire könnyen tudta a világ leggazdagabb rétege visszatornászni magát a vírus előtti gazdasági szintre a szegényebb társadalmi rétegekhez képest. Az Oxfam jelentésében az egyik legsokkolóbb adat ugyanis az, hogy az ezer leggazdagabb milliárdosoknak (akik közül a legtöbb fehér férfi) mindössze kilenc hónap kellett ahhoz, hogy visszanyerjék a vírus előtti vagyonukat. Ilyen mértékű és tempójú vagyonbeli stabilizációra egyetlen krízis alatt vagy után sem volt még eddig példa, hiszen még a 2008-as gazdasági világválság után is öt évbe telt a milliárdosoknak, mire a krízis előtti vagyoni szintjüket elérték. Hogy érzékeltesse ennek az adatnak a jelentőségét, az Oxfam kiszámolta, hogy Jeff Bezos, az Amazon tulajdonosa 2020 szeptemberében mind a 876 ezer dolgozójának adhatott volna egy 105 ezer dolláros bónuszt, és még úgy több pénze maradt volna, mint amennyi a járvány előtt volt. A mostani válság utáni talpra állás az Oxfam becslése szerint a legszegényebb embereknek ehhez képest viszont akár egy évtizedbe is telhet.

Jól érzékelteti a gazdagok és szegények közötti óriási szakadékot még az is, hogy míg például Libanon gazdasága az összeroppanás szélén áll, a gazdag libanoniak a hegyi üdülőkben várják ki a válság végét. De ez nem csak Libanonban van így, a világ összes országában a leggazdagabbakat érinti a legkevésbé a vírus, és ők látják a leghamarabb vissza a krízis előtti vagyonukat, eközben viszont a szén-dioxid-kibocsátás legnagyobb részéért is ők felelnek. A szegényebb embereken ehhez képest olyan elemi erővel söpört végig a gazdasági ellehetetlenülés, amelyhez hasonlóra az 1929-es nagy gazdasági világválság óta nem volt példa, magával hozva több százmillió munkahely megszűnését, éhezést és szegénységet. A koronavírus-járvány rávilágított arra, amit a világ gazdagabb fele gyakran nem volt hajlandó beismerni: a népesség legnagyobb része már csak egy lépésre van a nyomortól, hiszen a legtöbbjük mindössze kettő és tíz dollár közötti összeget keres meg naponta, amiből gyakran egész családoknak kell fedezni a megélhetést. Pedig ha jobban belegondolunk,  semmilyen értelmes gazdasági vagy erkölcsi magyarázat nincs arra, miért koncentrálódik egy szűk társadalmi réteg kezében a világ vagyonának ekkora része.

Soha nem látott egyenlőtlenségek az élet minden területén

Ugyan még messze vagyunk a krízis végétől ahhoz, hogy lássuk, pontosan mekkora egyenlőtlenséggel jár majd a koronavírus-járvány később, az eddigi hatalmas gazdasági visszaesés mindenképpen afelé mutat, hogy a világ minden országában jelentősen nőni fognak a gazdagok és a szegények közötti különbségek. Az Oxfam felmérésében megkérdezett közgazdászok egyetértenek abban, hogy a világjárvány a nemek közötti egyenlőtlenségekre, illetve az etnikai csoportok kiszolgáltatottságára is komoly negatív hatással lesz. Már eddig is a szegényebbeket sújtotta jobban a járvány, közülük is a nők, a feketék és az afrikai származásúak, az őslakos csoportok és más elnyomott közösségek voltak a legnehezebb gazdasági helyzetben. Ez a már meglévő szakadék pedig a járvány hatására csak szélesedni fog. Az Oxfam összegezte, milyen hatással lesz a vírus az egyenlőtlenségekre az élet minden területén.

Az egészségügy talán a legfontosabb terület, ahol ma érezhetők a különbségek, és a járvány is megmutatta, milyen felkészületlen volt az egészségügyi szektor rengeteg országban a járvány kirobbanásakor. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy az államilag finanszírozott egészségügyi rendszerek gyakran nem jutnak megfelelő anyagi támogatáshoz, a magán orvosi ellátás viszont a legtöbb ember számára elérhetetlen. A koronavírus veszélye így sokkal közvetlenebb és valóságosabb azok számára, akik szegényebbek, hiszen csak rosszabb minőségű orvosi ellátásban részesülhetnek, és sokszor már meglévő betegségekkel is küzdenek, amelyek csak még jobban kiszolgáltatják őket a koronavírusnak-fertőzésnek. Összehasonlításképpen az Oxfam azt a példát hozza, hogy amennyiben Brazíliában az afrikai származásúak ugyanakkora lenne a halálozási aránya, mint a fehér népességnek, akkor 2020 júniusáig 9200 afrikai származású életét lehetett volna megmenteni.

Az oktatás területét sem kímélte a vírus. 2020-ban több mint 180 ország volt kénytelen átmenetileg bezárni az iskolákat, nehéz helyzetben hagyva ezzel 1,7 milliárd diákot az egész világon. A legszegényebb gyerekek így majdnem négy hónapnyi oktatástól estek el, miközben a gazdag országokban csak hat hétnyi lemaradással kell számolniuk a diákoknak. Különösen nagy hátrány érte a fiatal lányokat; az Oxfam számításai szerint több mint húsz év fejlődése tűnt el a lányok oktatását tekintve az egész világon.

Több százmillió munkahely szűnt meg a vírus kezdete óta. A nemrég megjelent Commitment to Reducing Inequality Index (amelyről mi is írtunk korábban), azt mutatja, hogy 103 országban a munkavállalók legalább harmada nem rendelkezett megfelelő munkajogokkal és nem kapott olyan támogatást sem, mint például betegszabadság. Az egyenlőtlenségek tehát itt is tisztán kivehetők: az Egyesült Államokban például a népesség legjobban kereső rétegének 90%-a számára volt elérhető a betegszabadság, míg a legszegényebb munkavállalók között ugyanez az állítás csak 47%-ukra volt igaz. Az alacsony jövedelmű országokban a nők 92%-a dolgozik informális keretek között, gyakran veszélyes és bizonytalan állásokban. A vírus hatására pedig az eddiginél sokkal többen dolgoznak alacsonyan megfizetett munkákban vagy végeznek fizetetlenül ellátást, ez a jelenség pedig szintén a nőket érinti jobban. Mindez tovább fokozza a nemek közötti strukturális egyenlőtlenségeket, és újratermeli a szegénységet.

Egy egyenlőbb világ felé a járvány után

Már a vírus előtt is világos volt, hogy az emberek gyökeres változást akarnak és egy olyan világban szeretnének élni, ami a gazdasági és társadalmi egyenlőséget tartja a legfontosabb értéknek. Ahol az etnikai csoportok hangja is számít, ahol nem megszorító intézkedésekkel kezelnek a kormányok súlyos válságokat, és ahol a gazdagok nem csak irdatlan módon halmozzák a vagyonukat, hanem ahol a progresszív adórendszerek révén a szegényeknek is van lehetőségük a méltóságteljes élethez. Az Oxfam a jelentésében összeállított egy öt pontból álló javaslatot, amellyel közelebb kerülhetünk egy olyan igazságosabb, egyenlőbb világhoz:

  1. Fel kell mérni, mi a fontos cél: a kormányoknak konkrét, jól átgondolt célokat kell kitűzniük az egyenlőtlenségek megfékezésére, de fontos, hogy ne csak a járvány előtti állapotot akarják visszaállítani. Ennél sokkal messzebbre kell tekintenünk.  GDP-re való fókuszálás nem oldja meg a világban uralkodó vagyoni különbségeket, a döntéshozóknak ehelyett el kell kötelezniük magukat olyan valóban fontos értékek mellett is, mint a nemek közötti egyenlőség, illetve az etnikai megkülönböztetés teljes felszámolása.
  2. Olyan gazdaság kell, ami minden ember jólétét szem előtt tartja: égetően fontos lenne, hogy a kormányok abbahagyják a brutális és fenntarthatatlan megszorító intézkedések bevezetését, hiszen ezek mindig nagyobb kárt okoznak, mint amennyire segítenek. Ehelyett ingyenes alapvető szolgáltatásokra, egészségügyi rendszerre és oktatásra lenne szükség. , A mostani járványhelyzetben pedig kifejezetten fontos, hogy az oltóanyag mindenki számára minél hamarabb legyen elérhető, társadalmi és gazdasági helyzettől függetlenül.
  3. Meg kell szüntetni a kizsákmányolást: ahhoz, hogy az egyenlőtlenségeknek véget vessünk, drasztikus és strukturális változásra van szükség. A vállalatoknak a társadalom érdekeit is szem előtt kellene tartaniuk ahelyett, hogy pusztán a részvényesek vagyonát növeljék. Biztos fizetésre és stabil alapjövedelemre is szükség van, az extrém mennyiségű vagyon szűk réteg kezében történő koncentrálódását pedig meg kell akadályozni – emlékeztet az Oxfam.
  4. A leggazdagabbakat vagyonukhoz mérten kell megadóztatni: a koronavírus a gazdagokat csak még gazdagabbá tette, a szegényeket pedig még szegényebbé. Ezért a vírus utáni gazdasági felépülés időszakában fontos lesz odafigyelni arra, hogy a leggazdagabbak is a vagyonukkal arányos mennyiségű adót fizessenek, hiszen csak így akadályozható meg, hogy még ennél is több ember kerüljön nyomorba és méltatlan körülmények közé. A progresszív adózáson kívül még az adóelkerülés elleni intézkedések is hozzájárulnak ahhoz, hogy a pénz hatékonyan tudjon visszaforogni a gazdaság különböző szektoraiba.
  5. A klímavédelemért is tenni kell: a klímakatasztrófa az emberiség számára jelenleg az egyik legfenyegetőbb jelenség. Már most is érezhető a hatása a szegény országokban, ahol az elnyomott közösségek és a nők hatványozottan vannak kitéve ennek a veszélynek a társadalom többi részéhez képest. Az egyenlőtlenségek elleni harc éppen ezért nem választható szét a klímavédelemért folyó harctól. 

Újra és újra emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy a jövő a most meghozott döntéseken múlik. Az egyenlőtlenségek felszámolása érdekében fontos, hogy ne térjünk vissza az olyan gazdasági rendszerekhez, amelyek csak néhány kiváltságosnak nyújtanak segítséget. Olyan megoldási javaslatok kellenek, amelyek mindenkit szem előtt tartanak a világon, nemtől, kortól, rassztól és vagyontól függetlenül. És amelyeket a kormányainknak végre is kell hajtaniuk.

Kiemelt kép: Ivan Ocando